2014. május 28., szerda

Fontos!

Kedves olvasók!
Ez a kicsiny bekezdés azoknak szólna, akik tegnap nem olvasták el a játék végére biggyesztett soraimat. Holnap kora délután elutazom Balatonfűzfőre, osztálykirándulásra, és csak vasárnap délután leszek újra a fővárosban. Ez annyit jelent rátok nézve, hogy a levelek és a megjegyzések eljutnak hozzám, sőt, még talán válaszolni is fogok tudni, de bejegyzés nem várható.
Valamint változtattam kicsit a Filmfüggők Játszmájának szabályzatán, blog nélkül is lehet jelentkezni, ebben az esetben persze a nyertes oldala nem kerül ki a modulsávba - erre majd még kitalálok valamit. Továbbra is arra buzdítok mindenkit, hogy jelentkezzen bátran, mert nincs vesztenivaló!
Még egy utolsó dolog: üdvözlöm az új feliratkozókat, hálás vagyok minden támogatásért, amit tőletek kapok!
Örömteli napokat és kitartást kívánok,
Bia

2014. május 27., kedd

Filmfüggők Játszmája

Kedves olvasók!
Még csak tegnap osztottam meg veletek ezt az ötletet, de nem bírtam tovább várni vele. Tehát kezdődjék a Filmfüggők Játszmája névre hallgató rendezvény! Tulajdonképpen nem nevezném versenynek, inkább amolyan játék, ahogy azt a neve is mutatja.
A játék lényege: Tíz film és tíz sorozat egy picurka részletét láthatjátok majd alább, ezek alapján kell megtippelni minél több címet.
A játék menete: Ha szeretnél részt venni, csupán annyi a dolgod, hogy elküldesz nekem egy Filmfüggők Játszmája tárgyú levelet a demeter.bianka.vivien@gmail.com-ra, amely az általad felismert címeket tartalmazza. Valamint az üzenetben tüntesd fel legalább egy éppen futó blogodat (ha nincs, az sem tragédia), hogy azon is elérhesselek. Nem kell megjegyzést írnod és feliratkoznod sem, értesíteni foglak ha megvannak a végleges eredmények.
Példa:
7. Lopott idő
8. Randiguru
17. Jóbarátok
Amiért érdemes jelentkezni: Nem kell megijedni attól, ha esetleg csak néhányat ismersz fel, hiszen ki tudja, talán másnak is beletört a bicskája. Próbáld meg, vesztenivalód nincsen, viszont mikor majd feltárom a címeket, esetleg megismerkedhetsz pár új különlegességgel.
Határidő: június 7.
Eredményhirdetés: június 8.
Nyeremények: Csupán egyetlen helyezett lesz, az a szerencsés, aki a legtöbb címet eltalálja (holtverseny esetén természetesen mindnyájan nyertesnek számítanak). Az általa választott blogja állandó hirdetést nyer a modulsávban (ha nincsen oldala, akkor értelemszerűen ez törlődik), valamint egy interjúban is részesül.
Őszintén remélem, hogy minél többen részt vesztek majd ebben.
Kalandra fel!

Bevallom katonásan, hogy nem feltétlenül vagyok rendszeres követője vagy rajongója egy-egy feltüntetett sorozatnak, azonban nem akartam csak az általam kedvelteket felsorakoztatni, ízlések és pofonok alapon.
A filmek viszont a kedvenceim közé tartoznak. Néhány alkotásnak több része is készült, ezzel nektek azért nem kell törődnötök, mert azt hiszem mindegyikből az elsőt tüntettem fel.


Filmek

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.



Sorozatok

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.
(bocsi, ezt muszáj volt... :D)

Ha bármilyen kérdésetek, óhaj-sóhaj akadna ezzel kapcsolatban, nyugodtan vegyétek fel velem a kapcsolatot. Sok sikert mindenkinek!

Fontos információ:
Május 29-én, csütörtökön délután Balatonfűzfőre utazom az osztályommal, hogy utoljára együtt töltsünk a tónál pár napot. Vasárnap, június első napján érkezem vissza. A szálláson lesz internetkapcsolaton, számítógépem viszont nem, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy minden emailt és megjegyzést megkapok, csak nem feltétlen lesz lehetőségem válaszolni rájuk. Esős időt mondanak, tehát ha időm engedi, megpróbálok reagálni majd mindenre telefonról.

További kellemes délutánt,
Bia

2014. május 26., hétfő

Versenyfutás az idővel

Hú, ennek a címnek milyen Lopott idő  hangulata van... arról a filmről is készítek majd egy ajánlót!

Kedves olvasók!
Először is köszönöm mindenkinek, aki az előző bejegyzésemnél hagyott pár sort. Sokat jelent a lelkesedésetek és támogatásotok!
Másodszor pedig rátérnék a cikkem eredeti témájára. Hivatalosan is elérkeztünk a tanítási év utolsó előtti előtti hetéhez - legalábbis nekem 13-a az utolsó nap -, ez pedig egyet jelent tizenöt napnyi tömény tanulással, kivéve ha nálad a tanárok nem készíttetnek a diákokkal az osztályozó értekezletek napjára is kiselőadást. Köszönjük!
Ilyenkor értelemszerűen az ember idejét felemészti a dolgozatokra való készülés, szinte lehetetlennel határos minőségi bloganyagot kiadni a kezeink közül. Ezért úgy döntöttem elétek tárnék pár tippet, ami nekem segít a tanulásra koncentrálásban, így jut időm minden egyébre is. Előre leszögezném, hogy magamból indulok ki, tehát talán némely állítás rád nem lesz igaz.
Szerény személyem képtelen normálisan beosztani az idejét. Tegyük fel, hogy háromra hazaérek, ilyenkor legalább egy órán keresztül csak lötyögök - játszom a telefonomon (függőriadó!), eszem valamit, anyukámmal beszélek vagy egyszerűen csak ülök, mintha jobb dolgom nem is lenne. Azalatt a hatvan perc alatt egész nyugodtan memorizálhatnám, hogy mi az a fénytörés és minek az nekünk. Szóval első lecke: evés, otthoni teendők és esetleg átöltözés után jobb rögtön nekikezdeni a kínszenvedésnek, különben értékes percek vesznek kárba.
Miközben azt számolgatom, hogy mennyi annak a trapéz alapú hasábnak a felszíne és a térfogata, ami ennyi és ennyi centiméter élhosszúságú, gyakran ismét a kezembe ugrik az én drága Samsungom. Előfordul, hogy beindítok egy kis zenét, amivel az a baj, hogy százszorta lassabban haladok a megszokottnál. A Bloggert is ellenőrizni szoktam, hogy nem érkezett-e új bejegyzés az általam kedvelt oldalakon, valamint a Snapchat is sokszor előkerül (egy applikáció, mely csupán arra jó, hogy minden idődet elvegye, miközben a barátaiddal "képekben" kommunikálsz). Vagyis: okos ötlet az internetet egyszerűen kikapcsolni a telefonon, vagy ha Te is olyan vagy, mint én (tehát semmi akaraterőd ezen a téren és simán visszakapcsolod), akkor nemes egyszerűséggel nyomd meg a piros gombot és tedd el jó messzire, egy másik szobába vagy a szekrény tetejére.
Délutáni elfoglaltságaim közé tartozik, hogy a XXI. századi technikának köszönhetően órákon keresztül eszmecserét folytatok a barátnőmmel, ez a tevékenység pedig szintén idővámpírként tartható számon. Megoldás: ha az osztályodba jár a személy, akivel időd nagy részében beszélgetni szoktál, egyszerűen csak magyarázd el, hogy még nem készültél a holnapi témazáróra, talán még segít is a felvetődött kérdéseidben, ha ő már túl van a tanuláson. Ha pedig nem vagytok egy közösség tagja, esetleg másik osztályba vagy iskolába jár, akkor is teljes mértékig meg fogja érteni, hogy szeretnél javítani egy-két tárgyból. Ettől nem leszel kevésbé hű barátnő, hidd el!
Térjünk is át a mi kis virtuális világunkra. A tanév utolsó szakaszaiban minden diák átérzi, hogy nincs az íróknak és a szerkesztőknek tengernyi ideje. Ha előre tudod, hogy szerdán kémiából és nyelvtanból, csütörtökön pedig matekból és biológiából lesz valamiféle számon kérés, akkor nem tanácsos megígérni az izgatott olvasóknak, hogy pénteken már tudsz új fejezettel szolgálni. Ha úgy érzed képtelen vagy teljesíteni, inkább tarts egy kisebb szünetet, vonulj vissza erre az időszakra - persze csak ha utána újult erővel térsz vissza -, minthogy csalódás legyen a vége, mindkét fél részéről. A szünet végeztével viszont (olvasóként tanácsolom) olyan bejegyzéssel térj vissza, mely száz százalékig kiengeszteli az arra várókat.
Abban az esetben, ha az elkövetkezendő három hétben is aktív szeretnél maradni - mint jómagam -, akkor ha tanulásra kerül az idő, összpontosíts, légy hatékony és ne pazarold az idődet semmi fölöslegesre. Így ha már végeztél az iskolai teendőkkel, lepötyöghetsz egy újabb kritikát, cikket vagy részt.
Remélem mindenkinek sikerekben gazdag lesz ez a pár hét, legyetek ügyesek az iskolapadban!
Szerinted hasznos volt ez a cikk? Úgy érzed kihagytam valamit? A komment szekció tárt karokkal vár!
Valamint még egy kérdés: lenne kedvetek részt venni egy játékban? A lényege az lenne, hogy összegyűjtenék pár mozgóképet, és meg kéne tippelnetek, hogy melyik sorozat vagy ismertebb film egy-két képkockája látható. Ez inkább azoknak kedvez, akik szabadidejükben gyakran kapcsolódnak ki egy szórakoztató sorozat mellett. Te benne lennél ilyesmiben? Szívesen jelentkeznél? Csak akkor indítanám el, ha legalább néhány ember részt venne benne.

2014. május 24., szombat

Bia, a történetíró

Drága idetévedők, olvasók, kíváncsiskodók!
Ezen picurka bejegyzésemnek ezúttal nem lesz köze várakozáshoz, Radnótihoz vagy egy ajánlóhoz. Ez most leginkább azoknak szólna, akik történetet várnak tőlem. Megjegyzem, hogy lassan de biztosan haladok egy újabb szerelmi sztorival, viszont ezúttal két tőlem távol álló karaktert formálok, így nehezebb a dolgom és semmit sem szeretnék elkapkodni. Ráadásul élvezem ennek a blognak a vezetését is, annak ellenére, hogy csak hídnak terveztem két történet között. Úgyhogy amint készen leszek az írással - az előredolgozás legnagyobb híveként -, már kerülnek is föl a fejezetek.
Addig is arra gondoltam, hogy mivel az egyik angoltanárom nagyon szeretne olvasni tőlem - csakhogy ennek egyetlen akadályát az képezi, hogy nem beszél magyarul -, írnék pár angol nyelvű novellát, amit megmutatnék neki, és esetleg ide is feltenném érdekességképp. Mit szóltok?
Ajánlók és cikkek pedig folyamatosan várhatóak, és talán egy versenyt is szervezek ha elkezdődik a nyári szünet, ezért örülnék ha megírnátok nekem milyen formájú rendezvényeket részesítetek előnyben. Blogverseny, novellaíró pályázat, vagy bármi más, ezek alapján pedig megpróbálok majd előrukkolni valami egyedivel.
További kellemes hétvégét mindenkinek,
Bia

2014. május 22., csütörtök

Minden kornak...

Kedves olvasók!
Úgy döntöttem, hogy mielőtt átadom magam az álmok furcsa világának, megajándékozlak titeket egy szösszenettel.
Ezt a témát szeretném többször is boncolgatni, így ennek a sorozatnak a Felnőni vagy nem felnőni címet adnám, remélem, hogy nem ez lesz az egyetlen ilyen bejegyzés. Talán nem kell magyaráznom, hogy pontosan mit is szeretnék megtárgyalni.
Most, hogy egyre inkább kamaszkoromat élem a magam tizennégy évével, néha szívesen visszautaznék azokba az időkbe, mikor a legnagyobb problémám az volt, hogy a homokozóban egy önző lurkó elvette a lila lapátomat. Szó sincs arról, hogy jelen pillanatban eget rengető problémáim lennének, de azért valljuk be, hogy az embernek ezekben az években az önbecsülés hiányán, az iskola nehézségein és a baráti kapcsolatokon kívül még a szüleivel is meg kell küzdenie. A fiúkat pedig még meg sem említettem, akik tesiórán kicsit túl komolyan veszik a futballt és szünet nélkül üvöltenek velünk, ártatlan láncszemekkel, amiért nem tudjuk elrúgni a labdát. Kicsit elkalandoztam...
Amikor iskolába kerültem cirka hatévesen, szerettem volna minél nagyobb és nagyobb lenni, felmenni a harmadik emeletre és árgus szemekkel figyelő tanár nélkül megebédelni. Viszont, túl a felvételin és lassan az év végi nyomáson is, úgy érzem bármit megadnék azért, hogy újra a Fafaluban - egyik barátnőm kurta elméjének szüleménye, így hívtuk az erdős területet az udvaron - lehessek, azt imitáljam, hogy természetfeletti képességeim vannak, és úgy másszak fel a legvastagabb törzsű fára, hogy tartanom kelljen a napközis pedagógustól. Szeretnék értetlen képpel ülni, mikor a felnőttek elsütnek egy-egy perverzebb viccet, szeretnék megállás nélkül sírni, csak azért, mert az osztályfőnök leszúrt, és szeretnék gondtalanul szaladgálni a hinták körül, mintha meghódíthatnám az egész világot.
Ezzel szemben most vörös képpel ülök biológián, amint a szaporodás rejtelmeit tanuljuk, és csak akkor szedem a lábaimat, ha sietek valahova. 
Ahogy az ember nő, vele nőnek a problémái és a szabadsága is. Vagyis: egy ötéves még az úttesten se mehet át egyedül, viszont az elé görgetett akadályok talán nem akkorák, mint egy harmincévesé, aki viszont akár Indiába is kiruccanhat a szülei beleegyezése nélkül, azonban neki pénzügyekkel és magánéleti nehézségekkel kell szembenéznie. Erre szokták azt mondani, hogy minden kornak megvan a maga szépsége.
Ennek a rövidke cikkszerűségnek nagyjából az volt a célja, hogy felvezesse a további ehhez kapcsolódóakat.
Neked elnyerte a tetszésedet a gondolatmenetem? Van valami hozzáfűznivalód? Szeretnéd ha tovább foglalkoznék ezzel a témával?

2014. május 18., vasárnap

Loch Ness-i szörny

Heló emberek!
El sem hiszem, hogy már tizenheten elég érdekesnek találták az oldalt ahhoz, hogy feliratkozzanak, nagyon hálás vagyok nektek. Továbbá a modulsáv új elemmel bővült, egy képpel, melyet magam készítettem - és egy hangyányit megszerkesztettem - valamint egy idézettel kedvenc költőmtől.
Ma kicsit mélyebbre ásunk a Loch Ness-i szörnnyel kapcsolatban, előtte azonban ismerjük meg magát a tavat.
A tó Nagy-Britanniában, azon belül is Skóciában terül el, és egy elképesztő hosszúságot, 37 kilométert tudhat magáénak. Bár tény és való, hogy a földrajzzal gyűlik meg a bajom leginkább a tanulmányaimat illetően, következzen pár rendkívül unalmas adat: tízezer évvel ezelőtt keletkezett, a legutóbbi jégkorszak végén, úgyhogy könnyen előfordulhat, hogy a Motkány is megfordult benne a makkja után kutatva. A környék földrengésügyileg még ma is aktív, ami annyit jelent, hogy egy-egy évszázadban körülbelül három-négy földmozgást észlelnek. Nedves vidéken fekszik, hat folyó táplálja.
És akkor térjünk át a Nessie néven ismert szörnyünkre. Természetesen ahogy az várható, a tudósok előhozakodnak különböző tényekkel, hogy megcáfoljanak bármit, ami nem normális. Állításuk szerint a tó túl kicsi ahhoz, hogy egy dinócsalád megéljen benne, azt pedig elképzelhetetlennek tartják, hogy a lény egyedül legyen, hiszen úgy már régen meghalt volna, tetem pedig nem került elő. Földtörténeti szempontból a tó túl új ahhoz, hogy egy ilyen dinoszaurusz - ami ha létezik, akkor valószínűleg egy plesioszaurusz - legyen benne, ami pedig még a legenda ellen szól, hogy a vize többször be is fagyott. Az erdeifenyő-elméletet is kidolgozták, amit az internet meglehetősen bonyolultan részletez, a lényeg minden esetre annyi, hogy az erdeifenyő gyantájának köszönhetően az elhalt és tóba esett törzsek kiemelkednek majd gyorsan visszasüllyednek a vízbe, amit az emberek nézhetnek akár szörnynek is.
Viszont ha valaki olyan mint én, tehát szereti a rejtélyeket és az efféle furcsaságokat, akkor megpróbálja a másik oldalról kémlelni a helyzetet. Mennyire észveszejtő lenne, ha egy valódi, élő, vízi dinó ott úszkálna Nagy-Britannia egyik tavában?
1993. június 17-én egy házaspár, Edna és David különös dologra lettek figyelmesek, és rögtön el is rohantak egy ismerősükhöz, hogy fényképezőt kérjenek, viszont mikor visszaértek a jelenség már eltűnt. A hölgy később így nyilatkozott egy rádiónak:
Egy negyven láb hosszú, zsiráfnyakú valami úszkált körbe-körbe a vízben. Egészen jól láttam. Meglehetősen világos barna színe volt. Legalább egy mérföldnyire lehetett tőlem, így is óriásinak tűnt.
Ugyanezen a napon másik két ember is észlelt egy lágyan úszkáló valamit, ők is zsiráfnyakúként ismertették.
Egy évvel később felvétel is készült a tónál, ami túl rossz minőségű ahhoz, hogy valódi bizonyítéknak lehessen tekinteni. Viszont ki tudja... talán maga Nessie látható a fotón?
Furcsa belegondolni abba, hogy egy 12-15 méteres lény él a bolygónkon, melynek már régen ki kellett volna halnia. Lehetséges, hogy a legendája csupán egy jóindulatú reklám a város turizmusának fellendítéséért, hiszen valóban hihetetlen, hogy egymagában ott éldegéljen évszázadok óta. Azonban ha valaha a tó lakója volt, az csak akkor fog kiderülni, ha egyszer tényleg előkerül maga az állat, vagy legalább a teteme.
Ti mit gondoltok erről? Egyszerű hírverés vagy bizarr valóság? Szeretnétek hasonló cikkekkel találkozni az oldalon?
Kellemes vasárnapot,
Bia

2014. május 14., szerda

Szomorúság

Kedves olvasók,
Rengeteg dolog történik most körülöttem, aminek kifejezetten örülök, társasági lényként élvezem, mikor pezseg az élet és sok kedves ember vesz körül. Folyton történik valami, aminek hátulütője, hogy az érzelmeim óceánként hullámoznak, hiszen amint történik valami izgalmas és felemelő, rögtön le is lohaszt egy-egy rossz hír. Tulajdonképpen ez az állapot ihlette a bejegyzést, ahol olyan képeket, dalokat, filmeket tárok elétek, amik történhet bármi, mindig képesek felvidítani. Remélem sikerült összegyűjtenem olyan dolgokat, melyek a ti arcotokra is mosolyt csalnak a mindennapok nehézségei közepette.


Képek, gifek

Agymenők

Motkány <3

[fun fact: mikor megjegyzést kapok tőletek, az emailt fiókomba érkezik egy levél, a telefonomon pedig ezt Sheldon "bazinga" hangja jelzi]

Channing Tatum... szerintem az összes filmjét láttam

Shrek

Ashton Kutcher

Szamár <3

21 Jump Street - hamarosan érkezik a második része

Igen, igen... Hunger Games rajongó vagyok

Robin Williams a Mrs. Doubtfire-ben

Óóóóó...
 
Jóbarátok

Nagyfiúk

Kandúr

Sarah Jessica Parker


Sheldon Cooper

Szörny Rt.


Filmek
(bár tulajdonképpen a képek közt is találtok bőven)

Bridget Jones naplója 1-2.
Holiday
Bérgyilkos a szomszédom
Gyakornokok
A randiguru
Zene és szöveg
Anyád napja
A csaj nem jár egyedül
Sötét zsaruk trilógia



Dalok

Shania Twain - That Don't Impress Me Much
Enrique Iglesias - Hero
Austin Mahone ft. Flo Rida - Say You're Just A Friend
Pharrell Williams - Happy
Pitbull ft. Ke$ha - Timber
Bruno Mars - Treasure
Jason Derulo - Talk Dirty
The Vamps - Can We Dance
Demi Lovato - Really Don't Care
Ricky Dillon - Ordinary

Erre gondoltam mára, várom a véleményedet.
Sok puszi,
Bia

2014. május 11., vasárnap

Behind the Camera

Sziasztok!
Heni chat-ben jelezte kíváncsiságát az általam olvasott blogokkal kapcsolatban. Nos, itt is lenne az egyik kedvencem (a kép alatti linken megtaláljátok).
LINK

Cím: Behind the Camera
Író: Samantha Row
Műfaj: The Vamps fanfiction
Személyes vélemény: Nem vagyok nagy fanfiction olvasó, ez a történet mégis magával ragadott. Igazi tudatlannak számítottam a bandával kapcsolatban, mostanra viszont az elterjedésük és emiatt a blog miatt volt szerencsém közelebbről megismerni a négy fiút. Ezúttal viszont nem Brad, hanem sokkal inkább James áll a főszerepben, és a történet szerint a zenekaruk is csupán egy egyszerű gimnáziumi ötlet - ennek ellenére igyekeznek a csúcsra törni.
Valamiért az embert teljesen fogva tartja Sam írásmódja és stílusa, engem az első perctől fogva egyre beljebb és beljebb húz, arra ösztönözve, hogy tűkön ülve várjam a további fejezeteket. Tökéletesen lett felépítve a cselekmény, nem lett elkapkodva semmi, ahogy azt mondani szoktam egy-két valóban csodás, ilyesfajta oldalra: nem egy sablonos fanfiction.
Riri így fogalmazott egy megjegyzésében (remélem nem bánja, hogy tőle idézek): Nem váltja meg a világot, ez igaz, de nagyon szórakoztató volt, olvastatta magát, kikapcsolódásnak pedig tökéletes... Pontosabban nem is lehetne papírra vetni!
Főszereplők:
Maya Ross - A főszereplő hölgyemény karaktere eleinte nem feltétlenül éleszt rokonszenvet az emberben, sokkal inkább megmosolyogtatja szemtelensége. Azonban a történet előrehaladtával világossá válik, hogy a szenvedélyes fotós testben egy kedves lélek rejtőzik, aki minden erőfeszítése ellenére folyton McVey mellett találja magát. Egy iskolában ez nem is olyan meglepő.
James McVey - A srác egyszerűen lenyűgöző. Édes, aranyos, gondoskodó, felelősségteljes. Komolyan, kell ennél több? Ó, persze, hiszen a megnyerő külsőt még nem is említettem! Párszor olvashatunk az ő szemszögéből is, és be kell valljam, hogy mint férfi, a gondolkodása és megnyilvánulásai reálisak, ami roppant fontos.
Ha egy olyan történetre vágysz, mely kiránghat a hétköznapok monotonságából, eléd tár egy valósághű szerelmi kapcsolatot, ráadásul még mosolyt is csal az arcodra, akkor szerintem mindenképp nézz be!
Remélem, hogy kedvet csináltam a bloghoz, hiszen legalább kétszer annyi olvasót érdemelne, mint amennyi van neki. Örülök, hogy rátaláltam.
[tipp Heninek: ha a feliratkozók között megkeresed a fejecskémet, arra rákattintva megtalálhatod az összes többi blogot, melyet figyelemmel követek]
Legyen szép vasárnapotok,
Bia

2014. május 10., szombat

A hülyeség kora

Kedves olvasóim!
A mai gyönyörű napsütéses idő ellenére délig iskolába lettem rendelve, a Föld napja miatt szemetet szedtünk egy közeli füves területen, utána pedig egy egészen megrázó és sokkoló filmet vetítettek le, amit mindenképpen szeretnék elétek tárni most azonnal, hiszen még friss az élmény.
(Ettől függetlenül persze nem feledkezem meg egy chat-ben tett ígéretemről se, holnap az egyik kedvenc általam olvasott történetes blogot mutatom majd be nektek.)
Cím: A hülyeség kora
Rendezte, írta: Franny Armstrong
Szereplők: Pete Postlethwaite (a további alakok nem színészek, hanem a tudósításokon megjelenő emberek)
Cselekmény: A dokumentumfilm úgy kezdődik, hogy az Ősrobbanástól elkezdve néhány percen belül képekkel bemutatva eljutunk a drasztikus jövőbe, 2055-be. Neves helyek és építmények romjai hevernek a lábaink előtt, majd megpillantjuk a tengerből kiemelkedő Globális Archívumot, melyben a Föld minden múzeumának kincse található, minden állatfaj párosával, hibernálva, valamint a létező összes film, könyv és valaha felvett dokumentum a szervereken. Egy idős történész a számítógép előtt ülve riportokat mutat nekünk, keresve a választ arra, hogy miért nem állítottuk le a globális felmelegedést, mikor még esélyünk volt rá. Megismerjük egy család életét, akik az iraki háború elől menekülve lyukadtak ki Jordániában, egy férfit, aki egy hurrikán alkalmával száz embert mentett meg, egy újabb családot, ahol az apa azért küzd, hogy Angliában szélerőműveket létesíthessen, egy indiai légitársaság vezetőjét, egy nyomorban élő nigériai nőt és egy francia hegyi vezetőt.
Személyes vélemény: Nem tartom magam megszállott környezetvédőnek, mégis mély hatást gyakorolt rám a film, ahogy mindenki másra is az osztályomban. Az ember hallja, hogy miféle szörnyűségek történnek a világban, öt percre leköti a figyelmét majd éli tovább a saját életét. Talán ez az első olyan videó, ami tényszerűen bemutatta, hogy miként romboljuk le az otthonunkat. A legfontosabb tényező az olaj, amit a mindennapjainkban használunk a megújuló energiaforrások helyett, így a Shell többször említésre került. Ahogy a fentebb említett emberek nyilatkozásait és életét figyeljük, a szegénységet nézve elsősorban arra döbbennünk rá, mennyire jó dolgunk van itt Európa szívében. Ez nem Nigéria vagy Jordánia, van tiszta ivóvizünk és áramunk, ami ott bizonyos területeken ritka. Nem sújtanak minket veszélyes hurrikánok, vulkánkitörések vagy szökőárak.
A film bemutatta ezen két ország siralmas helyzetét, valamint azt is, hogy az Alpok vonulatain mennyire érződik a klímaváltozás. Láthattuk, hogy a fogyasztói társadalom milyen hatással van a természetre, milyen nevetségesen hosszú, oda-vissza utat tesz meg egy termék a piacra kerülése előtt. Kiderült, hogy egy maroknyi angolnak sokkal fontosabb volt a táj esztétikája, mint a környezet védelme kilenc darab szélerőművel. Nem ismerjük fel, hogy mekkora a probléma, amíg be nem következik a legrosszabb... csak akkor már késő.
Akinek van lehetősége mindenképp szánjon rá másfél órát, én online filmeket ezen az oldalon szoktam nézni (egyébként ha jól látom Youtube-on is fönt van).
Te láttad már, ha igen, mi a véleményed róla? Szoktál tenni valamit a környezetszennyezés ellen? Találkoztál már hasonló felvételekkel?
További kellemes hétvégét,
Bia

2014. május 9., péntek

Erőltetett menet

Drágáim!
(valaki árulja el nekem, hogy ezt miért igazítottam jobbra...)
Nem tudom eldönteni, hogy ez most tulajdonképpen ajánló vagy cikk, úgyhogy inkább maradjunk abban, hogy bejegyzés.
Azt tudni kell szerény személyemről, hogy oda meg vissza vagyok az irodalomért, írni történetet szeretek, olvasni és szavalni pedig verseket. Sokáig úgy véltem, hogy nincsen kedvenc költőm, mindegyikben van valami különlegesség, így nyolcadikra viszont világossá vált számomra, hogy Radnóti mennyire csodálatos, így ő érdemelte ki ezt a helyet. Egyrészt a második világháború - a szörnyűségei és a történelemutálatom ellenére, ami leginkább a tanárnak köszönhető - őszintén megfogott, mivel az egész szerintem roppant érdekes, és annyit foglalkoztunk vele, hogy igazi tudornak érzem magam. Így Radnóti életútja és versei is belopták magukat a szívembe, felesége, Gyarmati Fanni pedig igazi hab a tortán, a maga hűségével és elképesztően hosszú életével.
Versei közül eddig szám szerint kettőt sikerült memorizálnom, egyiket órára, másikat pedig egy gálaműsorra, azonban abból végül Karinthy lett és Tanár úr kérem. Viszont az Erőltetett menet-et sikerült közönség előtt - tanárom és tizenöt osztálytársam, feltéve, ha senki sem hiányzott aznap - előadnom, előző nap éjfélig azt tanultam, pedig nem szoktam hétköznap ilyen sokáig fent lenni.
[fun fact: a facebook profilképem is ennek olvasgatása közben készült, annak ellenére, hogy nem rajongok a közösségi oldalért]
Nem szeretnék sokat hablatyolni róla, a költemény szerintem magáért beszél - drasztikus hangvétele ellenére -, igazi szavalói paradicsom.

Radnóti Miklós: Erőltetett menet

                                           Bolond, ki földre rogyván      fölkél és újra lépked,
                                           s vándorló fájdalomként      mozdít bokát és térdet,
                                           de mégis útnak indul,      mint akit szárny emel,
                                           s hiába hívja árok,      maradni úgyse mer,
                                           s ha kérdezed, miért nem?      még visszaszól talán,
                                           hogy várja őt az asszony      s egy bölcsebb, szép halál.
                                           Pedig bolond a jámbor,      mert ott az otthonok
                                           fölött régóta már csak      a perzselt szél forog,
                                           hanyattfeküdt a házfal,      eltört a szilvafa,
                                           és félelemtől bolyhos      a honni éjszaka.
                                           Ó, hogyha hinni tudnám:      nemcsak szivemben hordom
                                           mindazt, mit érdemes még,      s van visszatérni otthon;
                                           ha volna még! s mint egykor      a régi hűs verandán
                                           a béke méhe zöngne,      míg hűl a szilvalekvár,
                                           s nyárvégi csönd napozna      az álmos kerteken,
                                           a lomb között gyümölcsök      ringnának meztelen,
                                           és Fanni várna szőkén      a rőt sövény előtt,
                                           s árnyékot írna lassan      a lassú délelőtt, -
                                           de hisz lehet talán még!      a hold ma oly kerek!
                                           Ne menj tovább, barátom,      kiálts rám! s fölkelek!

Nektek, hogy tetszik? Van kedvenc költőtök, versetek?
Mindenkinek szép estét,
Bia

2014. május 6., kedd

Hétfő, avagy a jelen

Kedves olvasók!

Ezúttal egy cikkel készültem. Tudom, hogy rettentő aktuális vagyok egy kedd délutáni bejegyzéssel, mégis a hét első napja ihlette ezt a kis szösszenetet, gondoltam miért ne nevezhetném így?
Tulajdonképpen a várakozás, a jelenben való élet lenne a fő téma a rövidke irományban.
Ebben a mai rohanó világban, véleményem szerint mindig várunk valamire. A születésnapunkra, egy megrendelt áru érkezésére, egy filmre, amit leadnak a tévében vagy akár a hétvégére - és itt jön képbe a hétfő. Tegnap reggel felkelve azon járt az agyam, hogy miért is nyilvánítottuk ezt a napot a világ leghatalmasabb tragédiájának. A válasz egyértelmű, kezdődik egy új munkahét, iskola, a legnehezebb órák és további négy kínpadon töltött huszonnégy óra. Már vasárnap este, mikor még el sem kezdődött a rettegett hét eleje, mi máris a végéért könyörgünk, hogy ledőlhessünk a kanapéra és pihenhessünk.
Várunk. Várunk, várunk, várunk és várunk. A kérdés már csak az, hogy miért nem vagyunk képesek arra, hogy egy pillanatra megálljunk és élvezzük az életet? Amikor éppen nem azon töprengünk, hogy miként magyarázzuk ki otthon azt a kémia kettest, akkor, mintha jobb dolgunk nem is akadna, a múlton kezdünk rágódni. Mi sem egyszerűbb! Elképzeljük, hogy mennyivel szerencsésebb lett volna, ha trécselés helyett inkább figyeltünk volna, ha mosolyogtunk volna az osztályfényképezésen, ha puszit nyomtunk volna az öcsi fejére egy drasztikus szidás helyett, vagy ha az okos telefon képernyőjének koptatása mellett megtanultuk volna, hogy mi a bánat az a fémes kötés. A múltat éppen azért nevezik így, mert elmúlt, tehát már nem tudunk változtatni rajta, ameddig valamelyik nagy koponya fel nem találja az időgépet. Az úgyis akkora szenzáció lesz, hogy lehetetlen lemaradni róla, mi lenne, ha addig inkább élveznénk a jelent? Természetesen ez nekem is szól, és véleményem szerint mindenkinek, aki elolvassa.
A most hatalma egy Eckhart Tolle mű, ami itthon pihen a polcon, drága nagymamám tulajdonában. Idéznék pár sort az előszavából:
Az azúr színű égboltba takart, lemenő Nap narancssárga sugarai néha olyan hatalmas szépség pillanataival ajándékoznak meg minket, hogy hirtelen csaknem beleszédülünk. Lábunk földbe gyökerezik, s tekintetünk szinte megdermed. A pillanat pompája elkápráztat bennünket, kényszeresen fecsegő elménk elnémul, és nem röpít ki minket gondolataival az itt és mostból. A ragyogásban fürödve úgy érezzük, mintha kapu nyílt volna meg egy másik valóságba, amely állandóan jelen van, mégis ritkán észleljük. [...]
„Ó...” - sóhajtunk fel. „Olyan nagyszerű!... Bárcsak ebben az állapotban maradhatnék!” De hogy lehetne állandóan így maradni?
Persze Tolle egy jóval spirituálisabb oldalról közelíti meg a helyzetet, mint ahogy azt én szeretném veletek megvitatni. Amióta felismertem, hogy tulajdonképpen állandóan két, szinte nem is létező dimenzióban, a múltban és a jövőben élem az életem, megpróbálok apró változtatásokat végbevinni. Tegyük fel, hogy hetek óta vártam valamire, mondjuk vegyünk példaként egy apró dolgot, moziba zarándokoltam két szívemhez közel álló lánnyal, akikkel régóta nem találkoztam. Ahogy ott ülök a teremben, feszülten bámulva egy romantikus vígjáték tetőpontját, rápillantok az ismerőseimre és vidáman elmosolyodom. Mindössze ennyiről van szó: egy röpke másodpercre megtorpanok és élvezem, hogy élek. Nem is olyan bonyolult, igaz? Nekünk, XXI. századi tinédzsereknek meg kell tanulnunk élni, hiszen ahogy azt mondani szokták, ez nem egy hosszan tartó kiváltság.
Ez most egy valamivel komolyabb fordulatot vett bejegyzés volt, így igyekszem következő alkalommal valami vidámabbal érkezni... esetleg egy újabb ajánló?
Neked mi a véleményed a múlt-jelen-jövő kapcsolatáról? Egyetértesz velem, vagy lenne pár ellenvetésed? Kíváncsi vagyok a ti véleményetekre, szemszögetekre is.
További kellemes délutánt,
Bia

2014. május 4., vasárnap

Jóbarátok

Sziasztok!
Úgy döntöttem, hogy az első valódi bejegyzésem egy sorozatajánló lesz, melyben kedvencemet tárom elétek.

Jóbarátok (Friends)

Évadok száma: 10 (1994-2004)
Főszereplők: Jennifer Aniston, Courteney Cox-Arquette, Lisa Kudrow, Matt LeBlanc, Matthew Perry, David Schwimmer
Személyes vélemény:
Azt kell mondjam, lényegében ezen a műsoron nőttem fel. Nem mintha '94-ben születtem volna, mindössze arról van szó, hogy mióta az eszemet tudom, a családom egyes tagjai előszeretettel nézték, ami miatt akaratlanul én is. Ahogy egyre cseperedtem fel, kezdtek világossá válni a poénok, így szépen lassan megkedveltem.
Ez az a fajta sorozat, amit nem lehet megunni. Mániákusnak tekinthető hozzátartozóim és jómagam jóvoltából a polcon pihen minden évad - kivéve a negyedik, az valahol elkallódott -, és határozottan jelenthetem ki, hogy ha legalább hússzor nem láttam minden epizódot, akkor egyszer sem. Annyira eredeti benne a humor, hogy képes vagyok újra és újra nevetni a vicceken, pedig már kívülről fújok mindent.
Maga a történet lényege tulajdonképpen annyi, hogy a hat húszas (a cselekmény előrehaladtával harmincas) éveit taposó, New York-i barát életét mutatja be. Szerelmek szövődnek és törnek darabokra, sokszor az élet a barátságukat is próbára teszi, miközben rengeteg visszatérő karakter fűszerezi amúgy is szórakoztató életüket.
A szereposztás szerintem csodás, annak ellenére, hogy a színészek közül nem mind lett keresett később. A hat fiatalt alakító előadó tökéletesen azonosult a karakterével, Rachel (Jennifer Aniston) jelképes Central Perk-be lépése indítja el a történetet. Eleinte finnyás, kényes, "apuci pici lánya" stílusával nem veszi le az embert a lábáról, azonban ahogy belecsöppen a nagybetűs életbe és elszakad a szüleitől, egy roppant kedves nő válik belőle. Természetesen megmarad eredeti önmagánál, ami azért remek, hisz így mosolyogtatja meg a nézőket. Monica (Courteney Cox-Arquette) a pedáns, tisztaságmániás, szokásai rabjává váló nőszemély minden áron férjet és gyerekeket szeretne, kutatja az igazit, viszont nem veszi észre, hogy az a bizonyos személy végig ott volt az orra előtt... Phoebe (Lisa Kudrow) talán a széria legbizarrabb szereplője, akit néhány szóval képtelenség lenne jellemezni. A maga perverz módján aranyos, természetfeletti dolgokba vetett hite pedig folyton kacagásra készteti az embert. Joey (Matt LeBlanc) az egy éjszakás kalandok híve, és mivel a tanulás nem meghatározó a múltjában, ostobaságával csal mosolyt az arcunkra. Ő az, akinek időre van szüksége, hogy leessen a tantusz, aki arról híres, hogy Hálaadáskor befalt egy egész pulykát, és képes volt megenni a Rachel által kreált banános, vaníliás húst. Ó, Chandler (Matthew Perry), aki a szülei válásával együtt járó traumát jópofasággal próbálja kompenzálni, szinte mindig van egy csípős megjegyzése. Ennek ellenére szerethető, ráadásul az egyik legmulatságosabb visszatérő személy, Janice is hozzá köthető. Ross, Ross, Ross... (David Schwimmer) Ő az a karakter, akit képtelen vagyok szavakba önteni. A maga módján őrült, paleontológus - illetve Joey szerint: polontológus, dinológus -, aki a tíz év alatt háromszor házasodik meg és válik el, de ahogy azt egy teljes részen keresztül ecseteli, egyik sem az ő lelkén szárad. Bár azt bevallja, hogy a második kicsit az ő hibája.
Olyan sztárok is felbukkannak a sorozatban, mint Alec Baldwin, Brad Pitt, Robin Williams, Reese Witherspoon, George Clooney, Bruce Willis, Susan Sarandon vagy Tom Selleck.
A néhol pocsék fordítás, eleinte furcsa öltözékek és a harmadik évadban bekövetkező brutális szakítás ellenére fantasztikus műsor, ami végigkísérte eddigi életemet és remélem, hogy továbbra is napi szinten fogok idézni belőle.
Az elmondottak alapján talán egyértelmű, hogy nem tudok kedvenc karaktert vagy epizódot választani.
Remélem tetszett az ajánlóm, talán felkeltette az érdeklődésedet, talán nem, de annyi bizonyos, hogy már többet tudsz a sorozatról és rólam. Ha észrevételed van, esetleg tetszett a bejegyzés, örülnék, ha elmondanád a véleményed, kíváncsi vagyok, hogy érdemes-e továbbra is efféle dolgokkal foglalkoznom.
További kellemes napot,
Bia

2014. május 1., csütörtök

Üdvözlet

Kedves olvasó!

Örömmel köszöntelek legújabb blogomon, mely ezúttal nem egy történetnek ad helyet, hanem saját gondolataimnak, véleményeimnek. Talán már olvastál tőlem, eddig három befejezett történetet tettem közzé, amelyeket mind a Blogjaim menüpont alatt találsz meg, némi háttértörténettel feldobva.
Eme blog célja viszont az lesz, hogy kicsit érdekesebbé tegye egyre monotonabbá váló életünket, melyben folyton késésben vagyunk, bárgyú tekintettel bámuljuk a képernyőket, és megdönthetetlen rutin szerint éljünk mindennapjainkat.
Elsősorban cikkekkel szeretném megtölteni az oldalt, és őszintén remélem, hogy társak lesztek olyan dolgok megvitatásában, mint például a kamaszkor, a virtuális világ, vagy a felnőtté válás. Igyekszem minden alkalommal kifejteni álláspontomat, utána viszont rátok bízom a döntést és szívesen várom hozzáfűznivalótokat lent, a kommenteknél. Remélem, hogy harmónikusan tudjuk majd megosztani egymással gondolatainkat.
Bepillantást nyerhettek a saját kurta elmémbe, amelyet ajánlók által tárok elétek, így jobban megismerhettek engem és a mindennapjaimat. Akciódús, esetenként könnyezésre kényszerítő filmeket ajánlok majd a figyelmetekbe, sorozatokat, melyek milliók kedvencei, olyan blogokat, melyeket rendszeres követek és imádok. Ezeken felül találkozhattok majd Youtube csatornákkal, könyvekkel, szimbólumokkal és nevezetes építményekkel.
Rengeteg dolog van a világban, amit nem értünk és magyarázatért könyörög, a magam spirituális nagymamájával pedig sok mindenben hiszek. Kíváncsi vagyok, hogy némi internetes kutatással mire juthatok a Bermuda-háromszöggel, kísértetházakkal vagy természetfeletti jelenségekkel kapcsolatban.
Egyszer egy rendkívül eszes bloggerina azt nyilatkozta egy hozzászólásában, hogy azért hozza fel önmagát példának, mert éppen ő van kéznél. Így érthető, hogy sokszor fogok majd magamra hivatkozni, ha példát kell felhozni egy cikkel kapcsolatban.
Remélem, hogy akinek megtetszik a blog, az hasznosnak fogja találni, szeretnék minél izgalmasabb dolgokkal foglalkozni. Ha bármi észrevételed van, nyugodtan küldj nekem egy levelet, mindig szívesen fogadom a véleményeket, legyen szó ötletről, javításról, vagy reklamációról. Ha pedig szeretnél valamit hozzátenni az olvasottakhoz, a komment szekció szívesen fogadja soraidat.
Kellemes időtöltést kíván,
Bia Joy