2014. június 29., vasárnap

Our Second Life

Kedves olvasók!
Már többször szóba kerültek az általam kedvelt Youtube csatornák, ezért úgy döntöttem, hogy a mai napon elétek tárom egy hatos fiúcsoportból a három kedvencemet.
Nos, a zenei videóik mellett a Youtube-ot az utóbbi években megszállták a Youtuberek, vloggerek - azaz videó bloggerek. Velünk ellentétben azonban nem bejegyzéseket posztolnak a világhálóra, hanem videókat. Sokféle Youtuber létezik, némelyek a saját életüket rögzítik, kezükben a kamerával járkálnak fel-alá, hogy a mozgalmas, vagy kevésbé mozgalmas napjaikat megörökítsék. Mások filmkritikákat készítenek, dalfeldolgozások miatt ragadnak kamerát, esetleg elénk tárják számítógépes játéki tehetségüket. Viszont akadnak olyanok is, akik hetente leülnek egy felvevő elé, hogy készítsenek egy két-három perces videót, melyben azt csinálják, amit én a legjobban szeretek: beszélnek, saját stílusukkal tolmácsolják felénk a gondolataikat, megosztják velünk az élményeiket, miközben önkéntelenül is beléjük szeretünk. Gyakran végeznek el különböző humoros feladatokat barátaikkal, családtagjaival, amiket a saját nyelvükön csak úgy neveznek: challenge. Ebből következik, hogy az ajánlóm azoknak szól, akik beszélik - de legalábbis megértik - az angol nyelvet. Készséggel válaszolnak a kérdéseinkre, sokuk egy egész videót szán arra, hogy a Twitteren közzétett rajongói kérdésekre válaszoljanak - ez az oka annak, hogy lassan nekem is szükségem lesz egy fiókra. Sokszor együttműködnek a szintén vlogger ismerőseikkel, együtt csinálnak hülyét magukból.
Lassan két éve már, hogy az our2ndlife (O2L) megalakult, eleinte heten, ma viszont már csak hatan tagjai ennek a kooperációs csatornának. Hétfőn Connor Franta tölt fel egy videót, kedden Ricky Dillon, szerdán Sam Pottorff, csütörtökön Jc Caylen, pénteken Trevor Moran, szombaton pedig Kian Lawley, a heti témával kapcsolatban. Azért nem szeretnék mindannyiukról nyilatkozni, mert csak hármuk nőtt a szívemhez, őket követem rendszeresen. Ők pedig Kian, Ricky és Connor. Olyanok ők nekem, mint a directionereknek a bandatagok, a foci őrülteknek a focisták (bár e három srácnál még jobban kedvelek egy negyedik Youtubert, akiről szintén fogok majd készíteni egy ajánlót).

Név: Kian Robert Lawley
Saját csatorna: superkian13
Születési dátum: 1995. 09. 02. (18 éves)
Személyes vélemény: Kian volt az első, akit megismertem, lényegében neki - és egy barátnőmnek - köszönhetem, hogy megismerkedtem ezzel a virtuális közösséggel. A Youtube ajánlott számomra egy videót tőle, onnan pedig nem volt megállás. Szerintem ő a leghelyesebb mind közül, egy igazi energiabomba, folyton tör-zúz, üvöltözik, sikít, és a jellegzetes rák mozdulatait csinálja. A léte bizonyíték arra, hogy nem minden hímnemű Youtuber meleg, neki éppenséggel egy másik ezen körökben mozgó lány, Andrea a barátnője, már egy elég hosszú ideje. Most éppen szőkés, kékes, türkizes, zöldes, lilás a hajszíne - mivel a legtöbb O2L tag tett valamilyen szokatlan színt a hajába. Talán ő éli a legátlagosabb életet a hat srác közül, nem űz extrém sportokat gyakran, a zene terén sem tevékenykedik, ennek ellenére érdekesek a nézetei a világról, ő is azok közé a felhasználók közé tartozik, aki megpróbálja megértetni velünk emberekkel, hogy a magunk módján mind gyönyörűek és különlegesek vagyunk.

Név: Richard P. Dillon
Saját csatorna: Ricky Dillon
Születési dátum: 1992. 04. 04. (22 éves)
Személyes vélemény: Bármennyire is nehéz a döntés, ha hármójuk közül egyet kéne választanom, akkor az Ricky lenne, a Pokémon imádó. Még a gimnáziumban kezdett videózni, ahol rengeteget piszkálták érte, így sosem volt elég önbizalma. Mára viszont egy olyan ember, aki megpróbálja a követőit biztosítani arról, hogy álljanak ki amellett, amiben hisznek és amit szeretnek, és ne engedjék, hogy mások beleszóljanak az életébe. Két dalról készített már feldolgozást (Midnight Memories és Don't Say Goodnight), videóval megspékelve, elnyerte a tetszésemet, így izgatottan vártam az első saját dalát, ami áprilisban látott napvilágot, Ordinary címmel. Ő is tisztában van vele, hogy még bőven van hova fejlődnie, ennek ellenére szerintem nagyon is tehetséges, már be is jelentette, hogy újabb dalai fognak következni ezen a nyáron. Sokszor megkapja, hogy ferde hajlamú - más bántó megjegyzésekről nem is beszélve -, én mégis elhiszem neki, hogy ez egyáltalán nem igaz, ennek köszönhetően készített már pár olyan videót, melyben igyekszik arra ösztönözni az embereket, hogy ne sértegessenek másokat azért, amit szeretnek, vagy azért amilyenek. Kianhez hasonlóan mestere a rák arcnak és mozgásnak, ezért olyan fergeteges, mikor összeállnak egy videó erejéig - csak egy nagy rák az egész. Rendszeresen edz, hogy fitten tartsa magát, keményen dolgozik a videóival, igyekszik a saját elvárásainak megfelelni, amiért nagyon tisztelem.

Név: Connor Franta
Saját csatorna: ConnorFranta
Születési dátum: 1992. 09. 12. (21 éves)
Személyes vélemény: Connor az a fajta, akinek megvan a egyenes véleménye mindenről, mégsem próbálja meg ráerőltetni másokra. Igazi cica őrült, aki mindig próbálja pozitívan látni a világot, ráadásul meglepően összeszedett. Ő az, aki bár a pókoktól halálosan fél, mégis volt már bungee jumpingon és a vidámpark legmerészebbeket is próbára tevő hullámvasutait is kipróbálta. Állandóan saját, bizarr hangeffektjeivel turbózza fel a videóit, a dilis arckifejezéseiről nem is beszélve, szerintem ezek a legelragadóbbak benne. Tud teljesen szarkasztikus, ugyanakkor komoly is lenni, ez a kettősség teszi őt igazán kedvelhetővé. Sokszor a videóinak nincs se füle, se farka, mégis szeretem őket nézni, mert jókat kacagok a hülyeségein, ráadásul hozzám hasonló film őrült, ami még rokonszenvesebbé teszi őt. A videói végén mindig magas hangra vált, pár szóban összefoglalja, hogy miről is volt szó, majd ugyanezen a frekvencián el is köszön, ez pedig annyira... édes.

Valamint itt találtok egy viszonylag friss videót, melyben mind a hatan részt vesznek, én személy szerint majd' meghaltam a röhögéstől, szóval ha érdekel titeket ez az egész, akkor nézzétek meg.

Bia és a Youtube videó nézés úgy fest, hogy elindítok egyet, mikor még csak délután két óra van, majd azt veszem észre, hogy már hét óra, tehát rendesen el tudom vele pazarolni az időm. Igazi függővé váltam az utóbbi időben, viszont egyáltalán nem bánom, mert gyakorlom a nyelvet - és ennek keretében legalább tényleg azt hallgatom, ahogy a hétköznapi életben beszélnek - és szerethető, hálás embereket ismerek meg, akik céljukként tűzték ki, hogy szórakoztassák a népet.
Remélem, hogy kedvet kaptatok ezen közösség megismeréséhez, ha minden a terv szerint halad, akkor hamarosan egy angol nyelvű ajánlót fogok publikálni, mely a már említett kedvencemről fog szólni.
Legyen szép estétek,
Bia

2014. június 28., szombat

Közvélemény-kutatás

Kedves olvasók!
A történeteimet elsősorban magamnak pingálom, a saját elmém kitisztítására, ez a blog viszont azt a célt szolgálja, hogy titeket elgondolkodtasson és esetenként elszórakoztasson. Ebből kifolyólag valamiféle bizonytalanság van bennem, mikor felvetődik egy cikk ötlete, hiszen nem vagyok benne biztos, hogy örömmel fogadnátok egy-egy furcsább gondolatomat. Saját bevallásom szerint olyan ember vagyok, aki szívesen beszél a tabutémákról is, de azért nem kell aggódnotok, nem fogok extrém vizekre evezni, ha a tinédzseri problémákra kerül a sor. Csak arra szeretnélek kérni bennetek, drága olvasóim, hogy adjátok le a voksotokat az oldalsávban, a blog bevezetője alatt, vagy pedig megjegyzés formájában. Arra lennék kíváncsi, hogy titeket zavarna-e, ha elmesélném egy-egy kínosabb történetemet, hogy aztán mindnyájan megértsük a sztori tanulságát. Példának okáért egyszer négyszer felültem egymás után egy pörgőmasinára a vidámparkban és kikívánkozott belőlem a jégkása - ami még nem is lett volna gond, csakhogy ki is jött. Ilyesmikre kell gondolni. Női problémák alatt pedig leginkább a pánt nélküli melltartó kényelmetlenségét értem. Meg persze az imádott meleg Youtuberemet se felejtsük ki, akiről szeretnék írni egy beszámolót, viszont előbb kikérem a véleményeteket. Mert ha az ilyesmi nektek gondot okoz, akkor megtartom saját magamnak a hülyeségeimet, attól az oldal még tud működni, ezen témák nélkül. Nos?

2014. június 26., csütörtök

Prológusverseny: Segítség

Kedves olvasók!
Prológusverseny
Mint látjátok, a blog ledobta a tavaszi külsejét és nyári színekbe öltözött. Nektek, hogy tetszik? Bármennyire is nehéz volt megválnom Elena gyönyörű munkájától, nem kellett csalódnom Sam Row tehetségében, a nevére kattintva megtalálhatjátok a történetes oldalát, melyről már ajánlót is készítettem, hiszen bátran kijelenthetem, hogy a kedvencem minden blogspotos történet közül. Egy design blogon is tevékenykedik, azt itt érhetitek el. A modulsávi idézetet is lecseréltem, József Attila szavai díszítik mostantól az Irodalmi sarkat.
Egy bejelenteni valóval folytatnám, miszerint hétfőn külföldre utazom. Egyelőre elég bizonytalan, hogy mikor érkezem haza, ráadásul két itthon töltött nap után ismét elhagyom az országot. Tehát az elkövetkezendő három hetem bizonytalan, ez viszont nem egyenlő a blog elhanyagolásával, mert nem szeretnék ilyen hosszú szünetet tartani, úgyhogy bejegyzések mindenképp lesznek. Lesz internet hozzáférésem és számítógépem is, szóval nem lesz nehéz tartani a kapcsolatot veletek, csak gondoltam előre szólok, hogy tudjatok róla.
Ez a bejegyzés a prológusíró verseny plusz cikkeként szolgál, írnék néhány gondolatot a kategóriák témájáról, hogy kedvet és ötleteket kapjatok hozzá.

A környezetvédelem a mai, XXI. századi világban meghatározó szerepet tölt be. Az iskolában kikerülhetetlen téma, hiszen a természettudományi tantárgyak újra és újra foglalkoznak vele. Nemzetközi szervezetek dolgoznak azon nap, mint nap, hogy teremtsenek számunkra egy szebb jövőt. Ez az a probléma, melynek milliónyi ága van, felsorolni képtelenség, hogy mennyi mindennel szennyezzük a környezetet, egymást, magunkat és az előttünk álló éveket. Általában nem hisszük el, hogy apró dolgok is sokat segítenek, viszont talán tényleg igaz az, hogy mi is tehetünk valamit, annak érdekében, hogy az unokáink még ezen a bolygón élhessék le az életüket, ne pedig egy gigantikus méretű űrhajón, egy mozgó székben ülve - Wall-e!

Kiskorukban sokan rettegnek a sötétben, hiszen nem tudni róla, hogy miféle teremtményeket rejt - gyakran nehéz levetkőzni ezt a félelmet később is. Az ágy alá pillantva azonban meglepve tapasztaljuk, hogy nincs ott semmiféle szörnyeteg, mely csak arra vár, hogy felfaljon minket. Akkor mégis, hogy is van ez? Léteznek, vagy nem? Megesznek, vagy nem? Valahol, egy távoli univerzumban talán tele van velük a világ, nálunk viszont csak a televízió képernyőjét színesítik - vagy mégsem? Milliónyi sorozat, film és műsor veti őket vászonra, bevezetve minket Fantáziaföldre, ahol mint tudjuk, minden lehetséges. Ugyanakkor lehet ezt egy egészen másik megvilágításból is kémlelni. Hiszen egyfajta szörny él mindannyiunkban, amely időről időre megpróbál utat törni magának a felszínre. Talán a tolvajok, rablók, gyilkosok és törvényszegők lelkét ez a bizonyos szörny uralja.

Ó, a matematika! Nekünk iskolásoknak elsősorban tantárgy, azonban másoknak egy életet jelent, sokan éveket töltenek a számok bűvöletében. A matematika világában az a pozitív, hogy állandó, az értékek sosem változnak, a négy mindig négy, a hat mindig hat. Képzeljük csak el, hogy milyen lenne az élet számok, értékek nélkül. Még a szobánk falait sem tudnánk megszámolni! Nem létezne kereskedelem, nem létezne idő, nem léteznének elektronikai eszközök, hisz még arra sem lennénk képesek, hogy a fogainkat számon tartsuk. Hátborzongató belegondolni, hogy mi lenne akkor, ugyanakkor érdekes is. Egy másik fontos kérdés, hogy ki találta ki őket? Ki határozta meg, ki rendezte őket sorba, mert bárki is volt ez a briliáns elme, én fejet hajtok előtte, bármennyire is meggyűlik a bajom olykor-olykor a tizedes törtekkel.

Nem is tudom, hogy pontosan mit kéne mondanom az írásról. Írni először az általános iskola első évében kezdünk, magyartanárunk bevezet minket a görbe betűk bizarr világába. Először még mindent szabály szerint csinálunk: úgy formáljuk a g betűt, ahogy azt kell - bár már ekkor is elég sajátosan -, idővel viszont véglegesen kialakul a saját írásképünk, mellyel aláírhatunk, ami szintúgy azonosít minket, mint egy ujjlenyomat. Aztán akik szenvedélyesebben kezdenek foglalkozni ezzel, történeteket formálnak az egykor még kezdetleges szavakból, szereplők jellemei bontakoznak ki a papíron, legyen szó egy egyszerű fogalmazásról, vagy akár egy hosszú regényről. Az írás, a betűk megjelenése az oka annak, hogy ezeket a sorokat pötyöghetem.

Mikor a telefonomon éppen a legújabb játékot nyomogatom eszeveszetten, a szüleim, nagyszüleim mindig megjegyzik, hogy az ő gyermekkorukban ilyen nem létezett, és mégis volt élet. Furcsa, hogy a technika gyors ütemű fejlődése mennyire megváltoztatta a világot. Egy kilencvenes évek elején élt ember csodaként tekintene arra, ami nekünk természetes. Havonta jelennek meg az újabb és újabb mobilok, arra ösztökélve minket, vásárlókat, hogy néhány hónap után váltsunk. Ráadásul a modernebb készülékek - véleményem szerint direkt - úgy vannak tervezve, hogy egy-két év után egyszerűen meghaljanak, használhatatlanná váljanak. Ennek következtében nő a hulladék - visszakanyarodva a környezetvédelemhez -, arról nem is beszélve, hogy horribilis összegeket költünk ezekre a vackokra, amik pillanatok alatt lemerülnek, a képernyőjük betörik, majd végül teljesen felmondják a szolgálatot. Így mi értelme az egésznek?

Remélem sikerült a gondolatmeneteimmel ötletet adnom, így sokkal magabiztosabban jelentkeztek a versenyre, kezdtek neki a műnek. Kellemes alkotást kívánok!
Legyen csodás éjszakátok,
Bia

2014. június 22., vasárnap

Prológusverseny

Kedves potenciális versenyzők!
Úgy döntöttem, hogy a tanév lezárultával, elérve a harminc rendszeres olvasót - ti vagytok a legjobbak, köszönöm! - rendeznék egy prológusíró versenyt.

A feladat: Megírni egy mű bevezető részét, a prológust (ez nem lehet egy már meglévő történeted része, teljesen újnak kell lennie). Mindnyájan ismerjük, hisz gyakran meggyűlik vele a bajunk. De mi is ez pontosan? Egy figyelemfelkeltő írás, mely előkészíti a cselekményt, elindítja azt. Fontos, hogy magával ragadja az olvasót, arra késztetve, hogy epekedve várja a további történéseket.

Feltételek:
1. Tedd ki ezt a képet a blogodra (akár a modulsávba akár egy külön lapra), és linkeld is hozzá ezt a bejegyzést, hogy többen jelentkezhessenek.
2. Írj egy megjegyzést, melyben:
- megjelölöd a kiválasztott kategóriát
- megadsz egy email címet, melyen elérhetlek
- linkeled azt a blogot, melyre a kép kikerült
- és leírod a blogger neved
3. Az elkészült munkát a demeter.bianka.vivien@gmail.com email címre küldd!
[feliratkozni nem szükséges]

Kategóriák:
Az ilyesfajta versenyeken általában idézetek, dalok vagy képek alapján kell alkotni, ezért úgy döntöttem, hogy ezek csokrát tárom elétek egy-egy kategóriánál. Nem számít, hogy éppen melyik ihlet meg téged - a zenéhez társuló videó, szöveg, a bölcs szavak vagy pedig a kép -, a lényeg, hogy valami fantáziadús ötlettel állj elő.

Környezetvédelem
A mocsarakat lecsapolják, az erdőket kitépik. A léleknek azonban mélyebbek a gyökerei, az még ellenáll. ~Illyés Gyula

Monster
Mindnyájunkban él egy szörnyeteg, és mindnyájunkban él egy szent is. A kérdés csak az, melyiket tápláljuk - melyiknek engedjük, hogy a másik fölé kerekedjen. ~Jodi Lynn Picoult

Matematika
Mi más a végtelen hibája, ha nem az, hogy nem fér a fejünkbe? ~Orbán Ottó

Írás
Semmi sincs olyan idegen és ugyanakkor semmi sem követeli annyira a megértést, mint az írás. ~Hans-Georg Gadamer

Telefon
Asztalnál ülnek, 
beszélgetnek, mindegyik
mással, mobilon.
~Nagy Bandó András

Szeretném ismét hangsúlyozni, hogy nem feltétlenül kell a híres írók, költők, filozófusok szavainak, a képeknek és a daloknak, klipeknek mind megjelenniük az írásodban, a lényeg, hogy valamelyikhez kapcsolódjon és egyedi legyen.
Továbbá egy kategória csak akkor indul el, ha legalább három jelentkezőt számlál.

Díjazás:
Kategóriánként három helyezettet fogok hirdetni, különdíjazott nem valószínű. Ezenfelül egy olyan prológust fogok megjelölni, melynek történetét a legszívesebben olvasnám, ezen bevezető megalkotóját pedig különleges díjban részesítem.
3. helyezett: a blogja állandó hirdetést nyer a modulsávba, oklevél
2. helyezett: a blogja állandó hirdetést nyer a modulsávba, oklevél, interjú
1. helyezett: a blogja állandó hirdetést nyer a modulsávba, oklevél, interjú, blogajánló

Jelentkezési határidő: július 13.
Beküldési határidő: július 31.

Egy segítő bejegyzést találtok itt, melyben kicsit kifejtettem a véleményem a kategóriákkal kapcsolatban, hogy némi ötletet, ihletet és kedvet adjak az alkotáshoz.

Bármilyen óhaj-sóhajra, kérdésre szívesen válaszolok, akár chatban, akár komiban, akár emailben (demeter.bianka.vivien@gmail.com).

Mindenkinek nagyon sok sikert kívánok, őszintén remélem, hogy minél többen jelentkeztek majd!

2014. június 21., szombat

Búcsúbeszéd

Kedves olvasók!
Hát... elballagtam. Emlékezetes nap volt, rengeteg emléket gyűjtöttem, hiányozni fog ez az iskola. Szerencsére több volt a nevetés, mint a pityergés, viszont volt osztályfőnök helyettesem hozzám intézett szavai rendesen megríkattak.
Az a megtiszteltetés ért, hogy megírhattam és (remegő) lábakkal felolvashattam az osztályom búcsúbeszédét.

Immáron ez a nyolcadik alkalom, hogy itt állunk, arra várva, hogy lezáruljon a tanév, csakhogy ezúttal búcsúznunk kell, diákként többet már nem térhetünk vissza. Lehetünk mi bármilyen izgatottak a középiskola után vágyódva, üresség kong bennünk, ha arra gondolunk, hogy többé nem színesítjük ezt az iskolát.
Ha megkérdeznék, hogy mi fog a legjobban hiányozni jövőre, azt felelném: a Krúdy-lét, a tudat, hogy eme csodás közösség tagja vagyok. Az apró dolgok, mint például a büfé előtt tolongó sor, mely sosem szűnik meg, arra ösztökélve az idősebbeket, hogy nemes egyszerűséggel bevágjanak a kisebbek elé. Nehéz elképzelni a mindennapjaimat a folyosó idegtépő, mégis otthonos zaja, a lábakat megedző lépcsőmászás, a tanárok időről időre meglágyuló tekintete és diáktársaink mosolya nélkül. Ezek a dolgok emlékeztetnek arra, hogy ennél szebb általános iskolai éveink nem is lehettek volna.
Szívem szerint egyesével ráznék kezet minden pedagógussal, aki akár egy helyettesítő óra keretéig is képes volt megbirkózni a szokatlan társaságunkkal. Az az osztály voltunk, akit sokan szerettek, ennek ellenére előfordultak kisiklások, összezördülések, melyek gyakran vezettek véres polgárháborúhoz. Ezek orvoslása képtelenség lett volna két alsós tanárnőnk, Holdampf Ági néni és Bihari Ági néni nélkül, akik odaadásukkal, lojalitásukkal és megértésükkel ajándékozták meg ezt azt osztályt. Sosem tudjuk majd eléggé meghálálni nekik. A Szkájvókör királyság teljhatalmú ura, az utánozhatatlan humorú Péter bácsi terelt minket tovább az úton, pontosságra és udvariasságra tanítva. Hasonló hálával tartozunk minden felsős tanárunknak, legyen szó történelemről, földrajzról, technikáról vagy etikáról, minden órával egyre közelebb kerültünk ahhoz, hogy egy szélesebb képet kapjunk a világról.
Az évek alatt jócskán megcsappant a létszámunk, ma már mindössze tizenhat főből áll a társaságunk. Sokan már egészen apró, óvodás koruk óta ismerik egymást, mások csak néhány éve csatlakoztak hozzánk. Sőt, olyan is akadt, ki Kínából tért vissza hozzánk. Az elmúlt nyolc esztendő kíváncsi gyerekekből még kíváncsibb kamaszokká érlelt minket, egyre csak nőttünk, okosodtunk és változtunk. Életre szóló barátságok köttettek, más kapcsolatok darabokra hullottak, szerelmek szövődtek, és újra meg újra kibontakozott a nemek háborúja. A mai napon örökre búcsút veszünk egymástól, szétszéledünk, viszont az emlékek halhatatlanok maradnak, bárhogyan is alakul az életünk. Őszinte mosollyal gondolunk majd vissza Zalánra, aki egy, a termünkben tanyázó egértől menekülve sikítva rohant ki a folyosóra, Ádám azon trükkjére, mikor telefonja a kicsöngő hangján szólalt meg, így előbb véget vetve az óránknak, Linda őrült arckifejezéseire, netán a Petike számára gyűjtött adományra.
Nem tudhatom, hogy mit hoz a jövő, de egy dologban biztos vagyok: ha a gimnáziumban megkérdezik honnan érkeztem, büszkén vágom rá, hogy a Krúdyból.

Nos, mit gondoltok?
Legyen szép estétek,
Bia

2014. június 18., szerda

Csillagainkban a hiba

Kedves olvasó!
Ha még nem olvastad vagy nem láttad a The Fault in Our Stars-t, akkor azt tanácsolom, hogy most rögtön kezdj el szervezkedni! Szerezd be a könyvet, végezd ki pár nap alatt, vagy hívd el a barátnőidet a legközelebbi moziba, hogy együtt sírhassátok vörösre a szemeiteket. Nincs két órája, hogy véget ért a film, meglehetősen mély nyomot hagyott bennem, és van egy olyan érzésem, hogy még egy jó darabig a hatása alatt leszek. Szóval futás!
(Sajnálom, hogy ez nem egy összeszedett ajánló, de egyelőre képtelen vagyok véleményt alkotni, alig eszméltem fel.)
Legyen csodás délutánotok,
Bia

2014. június 17., kedd

Interjú Ririvel

Kedves olvasóim!
Ma egy interjúval érkeztem, melyet a Filmfüggők Játszmájának győztesével, Ririvel készítettem. Bevallom, még sosem csináltam ilyet, szóval egy egészen új élmény volt. A nevére kattintva megtalálhatjátok a fanfiction kategóriába sorolandó, azonban bármilyen médiasztártól messze álló történetét, mely egy egészen különleges világot tár az olvasók elé. Itt pedig azt a design blogot, ahol kritikákkal, cikkekkel és ajánlókkal foglalkozik.

1. Mi ösztönzött arra, hogy jelentkezz a Filmfüggők Játszmájára? Gondoltad volna, hogy nyerni fogsz?
Hát, először is az, hogy írtál a blogom chatjébe, kiválasztva pont azt a délutánt, amikor némi szabadidőm is volt. És mivel a játék érdekesnek tűnt, ráadásul nagybátyám millió meg egy filmet és sorozatot hozott már a családnak, ahányszor csak hazalátogatott, úgy voltam vele, üsse kavics, vágjunk bele. Azon, hogy nyerek vagy nem, nem igazán gondolkoztam. A gifek fejtegetése közben remekül szórakoztam, nagyokat mosolyogtam, mert a legtöbb film a kedvenceim közé tartozik, néhányat pedig azokban a napokban néztem meg, a sorozatoknál meg ledöbbentem, hogy mindre ráismertem, mert ezek szerint nagyobb függő vagyok, mint gondoltam volna. Egyrészt ezért nem filóztam ezen, másrészt meg az eredményhirdetésig alig voltam gép- és netközelben. Mindenesetre nagyon örültem a hírnek. :)
2. Milyen műfajú filmeket részesítesz előnyben? A romantikusabb, megkönnyezhetőeket, az akciókat, melyek körömrágásra késztetnek, vagy pedig a fantasy, misztikus történeteket? Miért?
Elég sokféle filmet szeretek, romantikus, vígjáték, akció, fantasy, szinte bármi, kivéve a horrort. Hogy mit nézek, az hangulattól függ, valamint attól, hogy éppen kivel vagyok. Például barátnőimmel általában könnyed kis limonádé filmeket szoktunk nézni, egyedül pedig inkább olyat, amihez éppen akkor kedvem van, ez változó. A legnagyobb kedvenceim viszont a katasztrófa filmek, már vagy öt-hat éves koromban is képes voltam tátott szájjal végignézni őket. És mikor az egyik csatornán katasztrófa hetet tartottak, alig lehetett kirobbantani a tévé közeléből - pedig általában nem szoktam tévézni. A másik megunhatatlan műfaj a Disney mesék, teljesen mindegy, hány éves leszek, a sok herceg, hercegnő és beszélő/éneklő állatok akciói alatt mindig egy kicsit visszaváltozok gyerekké, másfél órára eltűnnek a gondok és csak a széles mosolygás marad. (Meg sírás, ha a Szépség és a Szörnyeteget nézem.)
3. Kedvenc sorozataid közül meg tudnál nevezni hármat? Miért pont ezeket választottad?
Hú, ez nagyon nehéz kérdés, nem is volt egyszerű kiválasztani hármat a sok közül, de végül csak sikerült. Elsőként a Született feleségeket mondanám. Ez volt az a sorozat, amiből már nagyon sokat láttam részleteket, mindegyik tetszett is, de valahogy sosem tudtam eljutni odáig, hogy a legelső résztől az utolsóig megnézzem. Végül mikor rávettem magam, iszonyatosan gyorsan kivégeztem. Van benne minden, ami kell: romantika, humor, dráma, mindez pontosan úgy ötvözve, hogy megunhatatlan legyen és mindig okozzon meglepetéseket. Mindeközben a főszereplők hihetetlen jellemfejlődéseken mennek keresztül, míg eljutnak az utolsó évadig. A második a Trónok harca lenne, mint az egyik legnépszerűbb fantasy sorozat, amit mostanában vetítenek. Osztálytársaim rengeteget beszéltek róla, így tudtam, mi vár majd rám - halál, szex és vér fura, naturalista keveréke -, és őszintén, magam is meglepődtem, végül mennyire megtetszett az egész, mert az előbb felsorolt három jellemző csak a máz, ha ezen a néző túlteszi magát, egy nagyszerű történet, egy lenyűgöző világ és remek szereplők mutatkoznak meg előtte. Csak annyit kell észben tartani, hogy érzelmileg egy szereplőhöz sem szabad kötődni, mert szinte biztos, hogy nem éli túl. Harmadiknak a Once Upon A Time-ot, azaz az Egyszer volt, hol nem volt-at választanám. Röviden és tömören: Disney mesék új köntösben. Félelmetes, ahogy a készítők megragadták egy adott történet azon részeit, amit végül addig formáltak, hogy ne térjenek el túlságosan az eredetitől, mégis valami újat, mást, különlegeset hozzanak létre. Sosem szerettem a Hófehérkét, mert kicsinek féltem a Gonosz Királynőtől, azonban itt a nőnek olyan hátteret alkottak meg, amitől minden cselekedete érthetővé válik, s bár az első két évadban lehet utálni, mégis... imádjuk utálni! A kedvenceim a történetben Piroska, aki a mesével ellentétben igazi badass, harcos csajszi; Emma Swan, a megmentő és az igaz szerelem szülötte; Belle és Mulan, akik még egy epizód erejéig közösen is szerepeltek; valamint Rumplestiltskin, aki egyszerre játssza a molnár leányának aranyfonó manóját, aki annak első gyermekét kéri cserébe, a Szépség Szörnyetegét és Hook krokodilját. Olyan világot teremtettek meg, aminek szíves örömest a része lennék, s amitől nehéz elszakadni. (Ó, és még Pán Pétert is pontosan úgy láttatják, amit én gondoltam róla kicsi koromban. Nem hiába nem bírtam sose azt a kölyköt.) Mindezek mellett még rengeteg sorozat van, amit nagyon szeretek, de jelenleg ezek állnak hozzám a legközelebb. 
4. Melyik filmet láttad legutóbb? Tetszett?
Tegnap néztem meg az Éli könyvét, ami bármilyen fura is, az egyik magyar szóbeli tételemhez kellett. Nem vártam túl sokat a filmtől - pedig nagyon jó színészek játszanak benne -, és meg is lepődtem, hogy végül tényleg tetszett. Van egy különös, nyomott hangulata - elvégre a történet az atomháború után játszódik, s ahogy azt sejteni lehet, a Föld és az emberiség nincs éppen jó bőrben -, de ha azt sikerül elkapni és azonosulni vele, akkor remek élményt nyújthat. A végén van egy apró csavar, ami nagyon tetszett, végig voltak rá apró utalások, de valahogy sosem gondolkoztam el a miértjükön, csak a legvégén nyert minden értelmet. Nem mondom, hogy kedvenc lett, de az még elképzelhető, hogy valamikor újra fogom nézni.
5. A jelenleg futó történetedről is kérdeznélek. Mesélnél kicsit róla? Honnan jött az ötlet?
Szívesen mesélek, habár inkább a kérdés második részével kezdeném. A Catching Sunshine alapötletét Joss Stirling Lélektársak c. trilógiája adta (Finding Sky, Stealing Phoenix, Seeking Crystal), a fanficem felfogható úgy is, mint a sorozat folytatása. A történetben a központi Benedict család csupa savantokból áll, vagyis olyan emberekből, akik valamilyen különleges - általában mentális - képességgel rendelkeznek, például gondolatolvasás, telekinézis, jövőbe látás, stb. És hogy a romantikus szál is meglegyen, minden savantnak létezik egy másik fele, egy lélektársa, akivel egy időben fogantak, az erejük kiegészíti egymást, s akivel hallják a másik gondolatait. A trilógia során a hét testvér közül - mert már csak a hét Benedict pasi is elég ok arra, hogy minden nőnemű elolvassa! - a három legfiatalabb és a legidősebb találja meg a párját, a fanfiction alapja pedig akkor kezdett el kibontakozni a fejemben, mikor megtudtam, hogy a kedvenc szereplőm nem tartozik ezen szerencsések közé. És bár az utolsó kötetben volt rá utalás, hol is van a lélektársa, addigra a történet már írása készen állt a fejemben, a lány karaktere pedig nagyon a szívemhez nőtt, semmi pénzért nem akartam tőle megválni. Így született meg a Catching Sunshine, ami a harmadik legidősebb Benedict, Victor történetét meséli el - akárcsak a többi könyv, a lélektársa szemszögéből. A főszereplő, a félig argentin, negyedrészt mexikói, negyedrészt svéd, huszonöt éves Sunshine Rodriguez az USA legnagyobb bűnszervezetének legkegyetlenebb bérgyilkosa, akinek savant képességei ismeretlenek, de az biztos, hogy még senki nem tudta elkapni. Egyetlen embert kivéve, az FBI legjobb ügynökét, akinek feladata a lány kézre kerítése és kivallatása: Victor Benedict. A savant világ azonban beleszól az életükbe, mikor kiderül, hogy lélektársak, a várva várt találkozás egyáltalán nem úgy sül el, ahogy azt megálmodták, és semmi nem garantálja, hogy kettejüknek kijár a happy end. Ez vezet kettejük különleges, szenvedéllyel fűtött, gyilkosságokkal megtűzdelt macska-egér játékához. 
6. Vannak most más történetek is a fejedben?
Hogyne, több is, noha egy kivételével még hagyom őket érlelődni. Az a bizonyos egy Tükörkép címen, fantasy kategóriában pedig július 5-én fog napvilágot látni, eddig csak az egyik legjobb barátnőmnek meséltem el a nagyját, illetve Sophie T-nek, aki a blog designját készíti. Az ő visszajelzéseik nagyon pozitívak voltak, emiatt egyre jobban kíváncsi vagyok a fogadtatására. Egyelőre az olvasóim előtt is csak egy elő-előzetest tártam fel kedvcsinálásnak. (katt)
7. A Firerose-nak is tagja vagy. Milyen érzés csapatban dolgozni? Mik a pozitívumai, negatívumai?
A Firerose előtt már más csapatoknak is tagja voltam, de őszintén mondom, egyik sem volt olyan hangulatú, mint Khyirával, Katie Boo-val, Leona Goldwinnal és Sophie T-vel dolgozni. Amellett, hogy a lányok mind-mind nagyon tehetségesek és hihetetlenül kreatívak, imádom őket, ötünk sajátos, különböző személyisége nélkül a Firerose nem lenne az, ami. Negatívum? Hát, talán csak annyi, hogy mivel egyikünknek sincs túl sok szabadideje, az oldal az utóbbi időben kicsit el volt hanyagolva, amit most igyekszünk bepótolni és egy különleges novellaversennyel feldobni.
8.  Szeretsz kritikákkal, cikkekkel foglalkozni? Miért?
Mindig is szerettem írni, már egész kicsi korom óta, hogy mit, az szinte édesmindegy. Míg a történeteimben inkább a saját kis világom darabjait tárom fel, addig cikkekkel és véleményekkel inkább a világról alkotott nézeteimet, a véleményemet egy-egy témával kapcsolatban - és ezt mind nagyon élvezem. Emellett érdekes olvasni, hogy mások mit gondolnak az adott dologról, mennyiben látják hasonlóan vagy másként.
Köszönöm az interjút!
Én köszönöm a lehetőséget! :)

2014. június 14., szombat

The Vamps - Somebody To You

Kedves olvasók!
Elérkezett az a mesés pillanat, mikor Youtube-imádatom először megmutatkozik. Mert a zenei videó klipek mellett kedvencemet - és napi elfoglaltságomat - képezik azok a csatornák, melyeket fiatalok vezetnek, mindenféle dolgokat művelve a kamera előtt, ezzel egyre inkább megkedveltetve magukat. Ha eljön az ideje, közülük is ajánlom majd a kedvenceimet, ma viszont egy viszonylag friss klipet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani (a link a kép alatt található).
Link
Előadó: The Vamps és Demi Lovato
Cím: Somebody To You
Csatorna: TheVampsVEVO
Közzététel: 2014. 06. 09.
Hossz: 03:18
Személyes vélemény: Hol is kezdjem... először is ott van az a tény, hogy a jelenlegi kedvenc bandám virít a képernyőm, ha megnyitjuk a videót. Rólam tudni kell, hogy ha valamit szeretek, akkor azt úgy igazán, legyen szó színészről, sorozatról, énekesről vagy akár egy bögréről. Tehát jelenleg nagy rajongója vagyok ennek a négy srácnak, így már a megjelenés előtt izgatottan vártam az új dalhoz társított mozgóképeket. Demit kisebb koromban sosem szerettem, nem láttam a Camp Rock-ot, nem követtem nyomon az életét. Azonban a Heart Attack nálam meghozta az áttörést, felismertem, hogy többé már nem egy Disney-sztár, és ennek bebizonyításához még arra sem volt szüksége, hogy meztelenül himbálózzon egy vasgolyón, ország-világ szeme láttára. Jócskán megkedveltem, így enyhén hisztérikus állapotba kerültem - pozitív értelemben -, mikor ott virított a neve a The Vamps mellett. Kell ennél több?
Aztán ott van még a szöveg. Létezik ennél szebb dolog?

Everybody's trying to be a billionaire
But every time I look at you I just don't care
Cause all I wanna be, yeah all I ever wanna be, yeah, yeah
Is somebody to you
[Mindenki milliárdos próbál lenni
De minden alkalommal mikor rád nézek, nem érdekel
Mert minden ami lenni akarok, minden ami valaha lenni akarok
Az valaki neked]

A bennem rejlő romantikára éhező nő felsikít örömében.
Viszont térjünk rá magára a videóra. A dal már önmagában is szédítő, számomra minden a helyén van - bár tekintve botfülűségemet, erre nem alapoznék -, azonban a videóval körítve nagyszerűvé, különlegessé válik, ami nagyrészt Brad édes képének köszönhető. Mikor először végignéztem, az első percben végig azért csikorogtak az agyam fogaskerekei, mert nem jutott eszembe, hogy ki az a lány. Majd ráeszméltem, hogy a Disney egyik műsorából ismerős, az Austin és Allyből - barátnőmnél előszeretettel nézegetem Dove Cameront meg a többieket, egy kicsit újra gyereknek érzem magam tőle, bár az esetek 95%-ában még az is vagyok. Visszatérve az eredeti témára: engem meggyőzött a klip, megteremtette azt a nyári, idilli hangulatot, a szabadság sugallatát a levegőben, melyre már úgy vágyunk. Valamint... 01:10 - az a kacaj.
Az esti órákban filmezett részekben van egy srác, akin egy fekete-fehér póló van, nem tudom mások hogy vannak vele, de nekem rögtön az a dezodoros hirdetés jutott róla eszembe, talán a Rexonás - ebből látszik, hogy mennyire befolyásolnak minket a reklámok.
Azt viszont sajnáltam, hogy Demi külön lett felvéve, így sosem láthatjuk őt együtt a fiúkkal, pedig kíváncsi lettem volna erre az ötösre. Igazság szerint az is szemet szúrt - bár talán ez csak nekem -, hogy kissé mintha Bradre fókuszáltak volna, mert nem tűnt fel a lencse előtt a másik három fiú annyit, mint általában.
Annak ellenére, hogy egyértelműen hajaz a másik híres banda egyik első klipjére, a What Makes You Beautiful-ra (tengerpart, csini modellek, foci), nekem elnyerte a tetszésemet, ami köszönhető a nagymértékű elfogultságomnak is. Úgyhogy mondd meg Te!
Neked tetszett a videó? Szereted, ismered az együttest? Van kedvenc részed?

2014. június 12., csütörtök

Változás

Kedves olvasóim!
Először is: el sem hiszem, hogy már huszonnyolc feliratkozóval rendelkezik az oldal, köszönöm nektek!
Ezt a bejegyzést a Felnőni vagy nem felnőni című cikksorozatom következőjének szánom - hiszen az is egyfajta változás -, viszont ezúttal kissé más a felállás. Ezeket a sorokat nem írtam meg előre, nem gondoltam végig, hanem csak a mostani, pillanatnyi gondolataimat vetem papírra.
Nyolcadikosként aktuális téma számomra a változás, de ugyanígy átérzi ezt mindenki a nyár kezdetén és az iskolai év befejeztének küszöbén.
Néhány osztálytársamat már több, mint tíz éve ismerem, apró óvodásokként találkoztunk először és azóta együtt töltjük a mindennapjainkat. Bizarr a társaságunk, nem is fog mindenki feltétlen hiányozni, sőt, többen vannak azok, akikből bőven elég volt ennyi, viszont ennek ellenére nehéz elképzelni az életem nélkülük. Egy évtized az egy évtized, mindnyájan kamaszokká érlelődtünk, folyamatosan változtunk, most pedig sietve írom ezt a cikket, hiszen hivatalos vagyok egy utolsó együtt töltött délutánra. Ellentmondásos érzés ez, és nem is értem feltétlen magamat meg a gondolataimat, viszont mégis így van. Egyszerre fognak hiányozni és nem hiányozni. Talán nem is az emberek keltik majd bennem az űrt, hanem így együtt mindenki, a légkör, a rengeteg közös emlék, az együtt töltött évek fognak fájdalmat okozni, az újdonságoktól való félelem miatt fogom visszasírni ezt az időszakot.
Itt jön a képbe a változás, amitől sem nekem, sem pedig másnak nem kell tartania. A változás, az új dolgok megjelenése nem feltétlen jelent rosszat, bár teljesen normális, ha tartunk tőle. Viszont a szorongás ellenére nem szabad azt hinnünk, hogy ez egy negatív dolog, sem pedig azt, hogy ellenünk történik. Ahogy azt a nagymamám szokta mondani, minden értünk történik, vagyis az, hogy változás megy végbe körülöttünk, csak a mi érdekeinket szolgálja. Fáj az elválás, de az ember egy idő után rájön, hogy szükség van a változásra, anélkül nem is lenne értelme az életünknek.
Ritkán fordul elő, hogy magamat idézem, most mégis kivennék pár mondatot egy angolórára készített munkámból, mert igazán összefoglalja ennek a bejegyzésnek a lényegét:

You should never be afraid of change. Change is clearly a beautiful thing, that will give every lame life a push to the extreme end, even though I didn't think about it that way, when...
[Magyarul a lényeg tulajdonképpen annyi, hogy a változás minden életet az extrém felé taszít.]

Most ez egy rövid bejegyzésre sikeredett, ennek ellenére remélem elmondjátok a véleményeteket, mert őszintén kíváncsi vagyok a ti szemszögetekre is ebben a témában.
Szép délutánt mindenkinek,
Bia

2014. június 8., vasárnap

Filmfüggők Játszmája: Eredményhirdetés

Kedves olvasók!
Nem szeretném sokáig húzni az időt, hiszen biztosan várjátok már az eredményeket. Összesen kilencen jelentkeztek erre a rendezvényre, aminek őszintén örültem és hálás is vagyok mindenkinek, aki belevágott. Ahogy azt ígértem, csak a győztest hirdetem ki, viszont névre szóló emléklap minden résztvevőnek jár. Előtte azonban lássuk, hogy mik is voltak a helyes címek (természetesen a nyelvet és a helyesírási hibákat nem vettem figyelembe):

1. Anyád napja [Monster-in-law]
2. Zorro álarca [The Mask of Zorro]
3. Doktor Szöszi [Legally Blonde]
4. Mátrix [The Matrix]
5. Men in Black - Sötét zsaruk
6. Grease
7. Bosszúállók [The Avengers]
8. Ocean's eleven - Tripla vagy semmi
9. Micsoda nő! [Pretty Woman]
10. Bridget Jones naplója [Bridget Jones's Diary]
11. A mentalista [The Mentalist]
12. Agymenők [The Big Bang Theory]
13. Született szinglik [Cougar Town]
14. Teen Wolf - Farkasbőrben
15. Vámpírnaplók [The Vampire Diaries]
16. Így jártam anyátokkal [How I Met Your Mother]
17. A Grace Klinika [Grey's Anatomy]
18. Gyilkos elmék [Criminal Minds]
19. Dr. Csont [Bones]
20. Violetta

Minden emléklap és oklevél Naomi B. érdeme, nem tudom neki eléggé megköszönni, hogy a segítségemre volt ilyen rövid időn belül is. Örök hálám!

Először is jöjjenek az emléklapok - nem helyezési sorrendben:





Gratulálok mindegyikőtöknek, hiszen fantasztikus eredményeket produkáltatok!

Nyertesünk, aki minden címet eltalált, nem láthatja a nevét az emléklapok között, hiszen neki oklevél jár ezért a kiemelkedő teljesítményért.

Szívből gratulálok!

Hamarosan kikerül a blogod a modulsávba és az interjút is elkészítem.
Remélem, hogy élveztétek a játékot, ugyanis úgy tervezem, hogy szervezek még hasonlót, melyben idézetek, szereplők, vagy akár trükkösen fogalmazott tartalom alapján kell eltalálni a címeket.
Te szívesen részt vennél még egyszer? Ha most nem jelentkeztél, legközelebb benne lennél?
Csodás vasárnapot mindenkinek,
Bia

2014. június 7., szombat

Az elveszett követ

Kedves olvasóim!
Tény és való, hogy a kedvenc költőm Radnóti, de Az elveszett követ az a vers, amit sosem fogok elfelejteni. Rendkívüli emlékek kötnek ehhez a költeményhez, kapcsolódik például drága dédnagymamámhoz, a színpadon való szavalás eksztázisához, valamint egy távoli ismerőshöz is.
Ami meghökkentő a költővel, Kányádival kapcsolatban, hogy '29-es születése ellenére még mindig köztünk van, a maga tiszteletre méltó 85 évével. Bevallom őszintén, hogy az életéről és a munkásságáról nem tudok sokat, ezért beszéljen helyettem inkább egy tréfás vers, Az elveszett követ.

Kányádi Sándor: Az elveszett követ

Hogy s hogy nem, de egyszer
Kolozsvárra jövet
elveszett az úton,
el a török követ.
Pedig egyenest az
isztambuli öreg
szultántól jött volna,
ha megjön a követ.
Fényes kísérettel,
ahogyan csak jöhet
Konstantinápolyból
egy szultáni követ.
Födte a lovát is
selyembrokát-szövet,
bíborban, bársonyban
lovagolt a követ.
Turbánjára forgót,
derekára övet
a fényes szultántól
kapott volt a követ.
Csillogtatta a nap
a sok drágakövet:
éjszaka sem veszhet
el egy ilyen követ!
S mégis, amint mondják,
Enyed táján jövet
kámforrá változott,
odalett a követ.
Telt és múlt az idő,
s a szultánnak szöget
ütött a fejébe:
hová lett a követ?
Se híre, se hamva,
kerékbe is töret
mindenkit, ha elé
nem kerül a követ.
- Halál fia, aki
parancsot nem követ,
reggelre meglegyen
az elveszett követ! -
Agák, bégek, basák,
ki csak számba jöhet,
indultak keresni,
hol lehet a követ.
Jöttek dérrel-dúrral,
s Enyed táján jövet
kámforrá változtak,
akárcsak a követ.
Dühbe jött a szultán.
- Biztosan egy követ
fújnak a piszkosok
s a hóhányó követ.
Együtt szedik ezek
a tejről a fölet,
de jaj nektek, agák,
bégek, basák s követ! -
Azzal lóra pattant,
s jött, ahogyan jöhet
maga a nagy szultán
s nem holmi kis követ.
Pompáját leírni
fölösleges szöveg,
koldusnak látszana
mellette a követ.
Jött hát, s mit ad Allah!
Enyed táján jövet
eltűnt a szultán is,
akárcsak a követ.
S így a mai napig
nem tudjuk, az öreg
szultántól mi hírrel
jött volna a követ.
Hódolatot kívánt,
vagy csak aranyövet,
ónkupát szegődni
jött volna a követ?
Hódoltatni ide
ugyan jönni jöhet,
de amit kap aztán,
viheti a követ.
Vihetné, de hol van?
Enyed táján jövet
el mégsem párolgott
kámforként a követ!
Gördítsük le hát a
titokról a követ:
vénséges vén pince
mélyén ül a követ.
Az történt ugyanis,
Enyedre béjövet,
szörnyen megszomjazott,
s vizet kért a követ.
- De vízzel Enyeden,
ó, nagyságos követ,
akkor se kínáljuk,
ha kerékbe töret! -
Kortyolt egyet-kettőt,
de minthogyha tüzet,
lett a bortól egyre
szomjasabb a követ.
Lement a pincébe
- elég is a szöveg! -
még most is ott iszik
az elveszett követ.
Agák, bégek, basák,
Enyed táján jövet,
jutottak a nyomon,
ahová a követ.
Ott van a szultán is,
azt fújja az öreg:
- Tudtam én, hogy egyszer
megkerül a követ.
Én is majd folytatom
egy-rímű versömet,
mikor Kolozsvárra
érkezik a követ.

Vagyis mindenki jól becsiccsentett...

Ne felejtsétek el, már csak ma lehet jelentkezni a Filmfüggők Játszmájára, holnap pedig eredményt hirdetek!

További szép hétvégét,
Bia

2014. június 5., csütörtök

Channing Tatum

Kedves olvasóim!
Ezúttal hat filmet ajánlanék a figyelmetekbe, melyeknek szerves tagja kedvenc színészem:

Channing Tatum

Cím: Micsoda srác ez a lány [She's the man]
Műfaj: romantikus, vígjáték
Rendező: Andy Fickman
Megjelenés: 2006
Főszereplők: Amanda Bynes, Channing Tatum
Ismertető: Viola lány létére él-hal a fociért, ezt bizonyítja az is, hogy mikor ikertestvére, Sebastian a szüleik tudta nélkül elutazik Angliába, a lány elszántan parókát csináltat és beköltözik helyette a kollégiumba, hogy játszhasson a csapatban - immáron fiúként. Csakhogy nem számít Duke-ra, a szívdöglesztő szobatársára, aki persze egy másik lányt szúr ki, Oliviát, akinek megtetszik Sebastian, aki igazából Viola... A valódi bonyodalom pedig akkor kezdődik, mikor az igazi Sebastian hazatér.

Cím: Step up
Műfaj: romantikus
Rendező: Anne Fletcher
Megjelenés: 2006
Főszereplők: Jenna Dewan-Tatum, Channing Tatum
Ismertető: Tyler az a fajta srác, akinek megvan a tehetsége a tánchoz, mégis elcsépeli azt vandalizmussal és utcai élettel. Csakhogy mikor az elit művészeti iskolát megrongálja haverjaival, a bíróságon közmunkára ítélik, takarítania kell, méghozzá ott, ahol randalírozott. Eközben Nora, az iskola szorgalmas tanulója vizsgaelőadására készül, aminek gyakorlása sikeresen halad egészen a párja szerencsétlen lábsérülésééig. A lány felfigyel Tyler ösztönös mozgására, és elintézi, hogy a felmosórongy helyett inkább őt vegye kezei közé - együtt próbálnak tovább. Igyekeznek kettejük különböző stílusát ötvözni, hiszen a tét időközben növekszik: Tyler lehetőséget kap egy ösztöndíjra.
Megjegyzés: Ahogy az Jenna nevéből is látszik, házastársakról beszélünk, ezt a szerelmet pedig a film hozta meg, aminek mára már gyümölcse is született: egy kisbaba.


Cím: G. I. Joe: A Kobra árnyéka [The Rise of Cobra]
Műfaj: akció, sci-fi
Rendezte: Stephen Sommers
Megjelenés: 2009
Főszereplők: Dennis Quaid, Channing Tatum, Joseph Gordon-Lewitt
Ismertető: Van négy darab töltet, melyet a MARS nevezetű szervezet hozott létre, McCullen vezetésével; Duke szállítja őket, viszont hiba csúszik a rendszerbe és rossz kezekbe kerülnek ezek a nano-atkákkal töltött robbanófejek. Duke-ot és társát Kioldót beveszik az alfa kutyák közé, a G. I. Joe nevet viselő szervezetbe, aminek többek között tagja Scarlett, aki tizenkét évesen diplomázott, és Kígyószem, a ninja, aki nem árulja el, hogy tulajdonképpen miért nem szólal meg. Feladatuk megállítani a világ elpusztítását egy vegyi fegyver által, melynek különös tartalma felfal mindent - mindent, ami az útjába kerül.


Cím: Kedves John [Dear John]
Műfaj: romantikus, dráma
Rendező: Lasse Hallström
Megjelenés: 2010
Főszereplők: Channing Tatum, Amanda Seyfried
Ismertető: John elhagyva a háborút néhány hétre hazautazik beteg édesapjához, ahol megismerkedik Savannah-val. Varázslatos két hetet töltenek együtt a szerelmesek, viszont a kötelesség újra a katonaságba szólítja a férfit, ami ahelyett, hogy elszakítaná őket, talán még erősebbé teszi kapcsolatukat, hiszen éveken át leveleznek egymással. Egyiküknek viszont előbb-utóbb ki kell mondania a végszót - de vajon melyikük sokall be előbb? Nehéz távol lenni a szerelmedtől - de vajon mennyire?
Megjegyzés: Azt hiszem sosem sírtam még ennyit, ami érthető, hiszen egy Nicholas Sparks regény alapján készült.


Cím: Fogadom [The Vow]
Műfaj: romantikus, dráma
Rendező: Michael Sucsy
Megjelenés: 2012
Főszereplők: Channing Tatum, Rachel McAdams
Ismertető: Leo és Paige, a fiatal házaspár a szerelmesek boldog életét éli - egészen addig, míg sorsdöntő baleset nem éri őket. Paige részleges amnéziával tér magához, ami a jelen helyzetben annyit jelent, hogy mindenre emlékszik a férjével való megismerkedés előttről. Pontosan tudja kik a szülei, látja magát az egyetemen és az akkori barátja is a szemei előtt lebeg. De, hogy ki Leo? Arról fogalma sincs. A férfinak újra meg kell hódítania élete szerelmét, miközben minden ellenük szól. Képes lesz rá?
Megjegyzés: Igaz történet alapján készült.


Cím: Az elnök végveszélyben [White House Down]
Műfaj: akció
Rendező: Roland Emmerich
Megjelenés: 2013.
Főszereplők: Channing Tatum, Jamie Foxx
Ismertető: John Cale minden álma, hogy a Fehér házban dolgozhasson, ami tulajdonképpen sikerül is neki, mikor egy terrortámadás közepén találja magát az Egyesült Államok legfontosabb épületében - éppen lányával volt körbevezetésen. Miközben fogalma sincs arról, hogy merre van a gyereke, azt a feladatot teljesíti, amire mindig is vágyott: védi az elnököt, ugyanis a titkos szervezetnek, hogy befejezhesse végzetes tervét, James Sawyerre, a jelenlegi elnökre is szüksége van.


Személyes véleményt nem alkottam a filmekről, hiszen szerintem mindegyik elképesztő, inkább csak pár mondatban ismertettem a tartalmát, hogy kedvet kapjatok hozzájuk.
Neked tetszett az ajánló? Sikerült felkeltenem az érdeklődésedet? Láttad már valamelyik filmet? Van kedvenc színészed?
Kellemes délutánt,
Bia

2014. június 3., kedd

A Tagore sétány csodái

Kedves olvasók!
Arra gondoltam, hogy ezúttal néhány fotót tárnék elétek, melyeket Balatonfüred varázslatos sétányán készítettem, majd egy egyszerű telefonos szerkesztésnek vetettem alá.

Egyszerűen gyönyörű!
[fun fact: pár jópofa kép is készült rólam alatta]

Az erőteljes Barbie-hatás ellenére szerintem meseszép.

Íme egy sikló, amint épp elfogyaszt egy halat. A biológiatanárom
büszke lenne rám!

A Balaton.

Az első kép virágai, valamivel közelebbről fényképezve.

Ebben benne van minden, kezdve a virágoktól a tóig, de
még a bámészkodó turisták is fellelhetők a háttérben.

Kacsapár.

Még több kacsa, csak sajnos nem volt nálunk semmi, amivel
etetni lehetett volna őket.

Újabb rózsák.

Ezen szintén látható minden, ami lényeges.

Továbbá holnap megírom a középfokú angol nyelvvizsga írásbeli részét, megköszönném, ha gondolnátok rám!
Neked tetszettek a képek? Jártál már a sétányon?
Legyen szép estétek,
Bia

2014. június 1., vasárnap

Újra itt

Kedves olvasók!
Visszatértem iskolás éveim eddigi legrosszabb kirándulásából, ami rossz időből, klikkesedésből és egymás vérszívásából állt. Rádöbbentem, hogy mennyire borzasztóvá vált az osztályom hét évnyi, viszonylag békés együttélés után, és az is kiderült számomra, hogy - bármilyen szomorú is ez - egy-két kedvesebb emberen kívül senki nem fog hiányozni a ballagás után. Viszlát, általános!
Ez pedig annyit jelent, hogy újra munkába állok, már tervezgetek egy érdekes cikket, melyről páran már tudtok is, valamint a Filmfüggők Játszmájára is lehet még jelentkezni.
Csupán ennyit akartam mondani.
Jó éjszakát mindenkinek,
Bia