2014. augusztus 31., vasárnap

Üzenem...

Kedves olvasók!
Ez a nap is elérkezett, holnap kezdődik a következő tanév. Éppen ezért szeretnék minden olvasómnak kívánni, üzenni valamit...
Üzenem az általános iskolásoknak, hogy legyenek minél többet szeretett barátaikkal, hiszen néhány éven belül nem lesz minden nap lehetőségetek erre. Kívánok nektek sikeres évet, igyekezzetek minél jobban!
Üzenem a nyolcadikosoknak, hogy átérzem a bizonytalanságotokat, félelmeteket, tavaly én is éppen így voltam. Higgyétek el nekem, hogy idővel ki fog alakulni bennetek a megfelelő sorrend az iskolákról. A felvételi nem egy kivégzés, ugyanakkor arra buzdítalak titeket, hogy igyekezettek minél jobban az írásbelin és a szóbeliken, valamint semmiképp se idegeskedjetek! Nagyon, nagyon sok szerencsét és sikert kívánok nektek!
Üzenem a kilencedikeseknek, hogy: pacsi! Együtt vágunk neki az első gimnáziumi évünknek, és kívánok mindnyájatoknak rengeteg új ismerőst, barátot!
Üzenem a gimnazistáknak, hogy élvezzék ki ezt a szép időszakot, próbálják meg a legtöbbet kihozni belőle! Tizedikesek és tizenegyedikesek is csak egyszer lesztek - legalábbis remélhetőleg -, használjátok ki!
Üzenem a végzősöknek, hogy minden tiszteletem az övéké, az egész évre kívánok rengeteg kitartást, sikereket, igyekezzetek minél jobban, hogy teljesülhessenek az álmaitok!
Üzenem az egyetemistáknak - az első éveseknek mindenekelőtt gratulálok! -, hogy kívánok nektek egy igazán csodás évet, biztosan nem lesz sétagalopp, de kellő elszántsággal és elhivatottsággal bármit elérhettek!
Végső soron pedig üzenem mindenkinek, hogy próbálja meg a legtöbbet kihozni ebből a tanévből. Itt vagy, most élsz, szárnyald felül saját magad, váltsd valóra az álmaidat és érd el a céljaidat! Sok sikert kívánok hozzá!
Csodálatos, felejthetetlen tanévet kívánok mindenkinek,
Bia

2014. augusztus 29., péntek

Hazatérés, élménybeszámoló

Kedves olvasók!
Egy apró, rövidke bejegyzéssel szeretném tudatni veletek, hogy épségben hazaértem a gólyatáborból. A legőszintébben ki tudom jelenteni, hogy életem legszenzációsabb három napját töltöttem el a legkedvesebb, legokosabb, legközvetlenebb emberekkel, akikkel valaha volt szerencsém találkozni [a legek mondata]. Ez volt minden vágyam, ezért küzdöttem a felvételi időszakban, a jutalom pedig egy olyan közel harminc diákból álló osztály, melynek minden tagja egytől egyig mulatságos, jóindulatú és barátságos. Ezért megérte az a sok áldozat, márciusban az eddigi legjobb döntésemet hoztam meg azzal, hogy elsőnek ezt az iskolát jelöltem. Még a rengeteg kutyagolás sem tudta kedvemet szegni, a talpam hasító fájdalma eltörpült a boldogság mellett, ami ért. Én leszek az első, aki bevallja, hogy bizony várom már a hétfőt! Alig várom, hogy jobban megismerhessen az osztályomat!
Egyik Angliában élő barátnőm hazautazott a nyárra, így végre sikerült megkaparintanom egy eredeti nyelvű Csillagainkban a hibát, szóval szaladok is, hogy olvashassam.
Vasárnap valószínűleg közzéteszek majd egy sulikezdéssel kapcsolatos írást, addig is mindenkinek csodálatos utolsó nyári hétvégét kívánok!
Szeretettel és köszönettel,
Bia

2014. augusztus 26., kedd

10 dolog

Kedves olvasók!
Először is szeretném bejelenteni, hogy augusztus 27-29-ig gólyatáborban leszek, és - bár ez nem megerősített - valószínűleg nem lesz internetkapcsolatom, ráadásul ez az a három nap, amin száz százalékig jelen szeretnék lenni, testileg-lelkileg, nem pedig Youtube-on lógni. Megköszönném, ha gondolnátok rám az elkövetkezendő napokban! ♥
Sajnálatos módon egy hét múlva ilyenkor már újra iskolapadokat fogunk koptatni, ami szomorú, hiszen ez a szabadság, a nyári szünet végét jelenti. Azonban annak érdekében, hogy ne keseredjünk el, összegyűjtöttem tíz dolgot, melyet nem szeretek a nyárban, valamint újabb tíz olyasmit, amit imádok az őszben.

10 dolog, amit nem szeretek a nyárban:
1. elviselhetetlen hőség
2. gyakran beálló unalom
3. távollét a barátoktól
4. az üdülésekkel járó idegesség
5. a nyaralásokkal járó pakolás
6. a strandok zsúfoltsága
7. kevés ünnep
8. napallergia
9. a Nap már korán reggel besüt az ablakon
10. gyakori esőzés

10 dolog, amit szeretek az őszben:
1. a főtt gesztenye illata
2. a főtt gesztenye íze
3. pulóverek
4. őszi versek
5. a családban lévő sok szeptemberi szülinapos
6. őszi táj szépsége
7. kellemes időjárás
8. meghozza a telet
9. mindennapi találkozás barátainkkal
10. a meghitt, melankolikus nyugalom

Remélem, hogy valamelyest sikerült meggyőznöm titeket arról, hogy nem lesz ez az iskolakezdés olyan rettentően szörnyű.
Melyik a kedvenc évszakod? Miért?
További kellemes délutánt kívánok,
Bia

2014. augusztus 24., vasárnap

Taylor Swift - Shake it Off

Kedves olvasók!
Ismételten egy Youtube-ra feltöltött zenei videót szeretnék a figyelmetekbe ajánlni, mely alig néhány napja látta meg a napvilágot, de máris megosztotta a közönségét. Éppen ezért arra buzdítalak titeket, hogy ne féljetek megosztani a gondolataitokat a komment szekcióban, akár egyezik a véleményünk, akár nem.
[a videót a kép alatti linken érheted el]

Link
Cím: Shake it Off
Előadó: Taylor Swift
Közzététel: 2014. 08. 18.
Hossz: 04:02
Személyes vélemény: Taylor Swiftet lehet szívből szeretni, minden porcikánkkal gyűlölni, én minden esetre az előbbi kategóriába tartozom, de mivel ez a bejegyzés magát a dalt, annak üzenetét, valamint a képi megformálását hivatott megvitatni, nem szeretném túl sokat taglalni magát az előadót, annak stílusát.
Először is kezdjük a szöveggel. Az átfogó üzenet tulajdonképpen az, hogy nem szabad foglalkoznunk azzal, hogy mások mit gondolnak, mit mondanak rólunk - csak rázzuk le. Aki játékos, az játszani fog, aki gyűlölő, az gyűlölni fog, aki szívtipró, az bizony szívet fog tiporni, aki pedig egy csaló, az csalni fog. Nekünk viszont az a dolgunk, hogy rázzuk le magunkról a negatívumokat. Meg kell hagyni, hogy az időzítés tökéletesebb már nem is lehetett volna, hiszen - az interneten kívül, a való életben - hol érhet minket a legtöbb gyűlölet? Az iskolában! Ne értsetek félre, nagyon is releváns dolog az oktatás, azonban lényegtelen, hogy az adott diák hol áll a ranglétrán, valamennyi rosszindulatú kritikát mindenki kap. Csakhogy nem szabad hagyni, hogy ez hatással legyen ránk, mindig, minden helyzetben arra kell törekedni, hogy magunkat adjuk, nem igaz?
Én személy szerint nem szeretem azokat a videoklipeket, melyeknek semmi közük nincsen magához a dalhoz. A Shake it Off klipje viszont véleményem szerint megfelelően tolmácsolja az üzenetet azzal, hogy Taylort különböző stílusokba öltözteti, majd megtáncoltatja. Láthatjuk őt melegíteni - bár ez csak a legelején jelenik meg -, balerina tütüben, vörösben és bőrgatyában, szürkében fátyollal, flitterektől csillogva szalaggal, aranyban bizarr szemüveggel, párducmintába bújva, tetőtől talpig feketében egyszer egy bandával, máskor pedig rajongók hosszú sorával mögötte, pom-pom szerelésben, de néhányszor még egy fekete keretes szemüvegben is, amint egy profi ujjának táncát utánozza.
Nevetségesen fest, amint botrányos táncmozdulatokat produkál, melyek nem illenek az adott műfajhoz, vagy legalábbis amatőr módon utánozzák azt. Amint a háttérben a balerinák koordinált mozdulatait látjuk, ő tesz a világra és jól megrázza. Elénk tárják ezeket a meghökkentően tehetséges táncosokat, akik fejükön pörögnek, gyönyörűen bánnak a színes szalaggal vagy a pom-pommal, esetleg hátsójukat riszálják, ő pedig, Taylor Swift, akit eddig nemigen lehetett táncra perdülve látni a klipjeiben, bebizonyítja, hogy igenis az a fontos, hogy táncolunk, nem pedig az, hogy miként. Éppen ezért jól a földhöz csapkodja azt a szalagot, ugrik vele párat ügyetlenül, magasba emeli a boomboxot vagy éppen átugrik rajta, átkúszik a popsirázók alatt, magára tekeri a fátylát és csap egy igazi bulit a barátaival és a rajongóival, nem törődve azzal, hogy kinevetik emiatt. A végére pedig annyira elkapja az ütem még a professzionistákat is, hogy maguk is csak rázzák és rázzák, míg meg nem szabadulnak minden őket ért sérelemtől. A végső másodpercekben pedig, mikor már az utolsó trombitaszó is elenyészik, Swift lehuppan a földre hófehér hattyúként, majd biccent egyet felénk, ami egy igazán méltó lezárása a videónak.

But I keep cruising
Can't stop, won't stop moving
It's like I got this music
In my mind
Sayin': "It's gonna be alright."

A szövegnek van mondanivalója, a klip szenzációsan adja ezt át, a dal pedig fülbemászó. Egy igazi üzenet mindazoknak, akik kinevetik a díjkiosztókon való önfeledt táncikálását, hiszen a lényeg, hogy jól szórakozik, nem pedig a koreográfiája. Taylor Swift szerelésétől függetlenül minden alkalommal gyönyörű, és mesterien, büszkén sikerült elszakadnia a tőle már megszokott countrytól - mégis hű maradt önmagához -, miután minden létező díjat megnyert vele. Jöhet a pop!
Kíváncsian várom a véleményeteket,
Bia

2014. augusztus 22., péntek

Interjú Sam Row-val

Kedves olvasók!
Ezúttal a prológusverseny második helyezettjével, a tehetséges Samantha Row-val készített interjút tárom elétek. Három weboldalon találkozhattok vele, vezet egy történetet, egy ehhez hasonló, cikkekkel és ajánlókkal tarkított magánblogot, valamint társszerkesztőként van jelen egy design blogon. Öröm volt vele interjút készíteni!

1. Három blogon tevékenykedsz egyszerre. Nehéz ezeket a különböző tevékenységeket egyensúlyban tartani?
Igazából könnyen megtudom tartani az egyensúlyt, mert a szabadidőmben általában írok, vagy szerkesztek, így nem szoktam elmaradni a dolgaimmal. Azonban most részben a versenyemmel való rendezéssel minden megakadt. Ez a plusz meló kicsit sok volt már számomra is, és most a rendelésekkel is lemaradtam, a cikkeimet sem tudtam rendesen befejezni, és az új rész is késik. De igyekszem behozni magam. A fejemben már minden le van rendszerezve, kicsit úgy érzem magam, mint egy számítógép, de legalább tudom, hogy mivel hányadán állok. És minden erőmmel igyekszem.
2. Mikor elkezdted vezetni a történetedet, már tisztában voltál a végkifejlettel? Ha nem, akkor ez mikorra alakult ki?
Igazából ez a történet volt az első, amit nem terveztem el elejétől a végéig. Nagyon sok ötletem van már levázlatolva egy füzetben, de nem jutottam még oda, hogy szépen kidolgozzam őket, és megírjam, eddig csak vázlat mind. Ezt a történetet viszont csak elkezdtem. Voltak halvány terveim, de szinte én magam sem tudtam merre halad a szekér. Csak ihletem volt, és hangulatom, mégis szinte naponta írtam az új részeket. A végkifejlet úgy a történet első szakaszának végén jutott eszembe, de rájöttem, hogy azt nem fogom tudni megvalósítani, mert nincs annyi fix ötletem hozzá, és ha belekezdenék félő, hogy közben megunom a saját sztorimat, és erőltetett lesz az egész. Így a napokban kidolgoztam a végleges változatát a történet befejezésének, és most azon is dolgozom, hogy semmi összecsapott, erőltetett munkát ne adjak ki a kezemből. Szoktam mondani, hogy inkább szerkesztő vagyok, mint író, és emiatt, ha bizonyos idő után nem változtatok történetet, képes vagyok beleunni magam, és már nem érzem azt, amit az elkezdésénél éreztem. 
3. Vannak-e elképzeléseid azzal kapcsolatban, hogy meddig fogod a vezetni a The Night Owl-t?
Nos, nem igazán. Azt leginkább csak azért alkottam meg, mert lennének olyan témák, amiket szívesen vitatok meg másokkal, illetve ha olyan könyvet olvasok, vagy filmet látok, amiről azt gondolom, mindenkinek ismernie kell, van hely, ahol ezt megoszthatom a világgal. A TNO-t leginkább kikapcsolódásnak hoztam létre. Nincs rajtam az a nyomás, hogy mikor hozok cikket, és az mennyire fog tetszeni az olvasóknak, mert ez egy teljesen szabad témájú hely, és tudom, hogy akit érdekel, az olvasni is fogja.
4. A design blogon csapatban dolgozol. Milyen pozitívumai és negatívumai vannak a blogolás ezen fajtájának?
Csapatban dolgozni nehéz szerintem, főleg, ha úgy kerültök össze, mint mi - szerkesztőfelvétel során. Ilyenkor nem tudhatod, hogy milyen emberekkel fogsz együtt dolgozni, és előfordulhat, hogy nem jön össze a dolog, mert nem találsz senkit, aki hozzád hasonló lenne. Azonban nagyon jó benne, hogy ha segítségre van szükséged, tudod, hogy van kihez fordulnod, valaki biztos tud valamilyen megoldást a problémádra. Én úgy vettem észre, hogy jó csapatot fogtam ki. Bár mindenkinek van bőven dolga, és egyikünk sem csak egy blogon tevékenykedik, emiatt pedig nem sok időnk van jól összeszokni, és megismerni egymást. Ettől függetlenül azonban jól megvagyunk, segítünk egymásnak, és tudunk együtt dolgozni. Persze ehhez kell a kölcsönös elfogadás, és alázat, de szerintem ha ilyen formában kerültök össze, mint mi, ez alapból meg van mindenkiben. Én úgy gondolom a hátránya - bár ez felfogás kérdése -, hogy nem a magad ura vagy. Ha valamit szervezni szeretnél, meg kell beszélned a többiekkel is, mert önkényesen nem vezetheted a blogot, ha csapatban dolgozol. De ezt szerintem el lehet fogadni, ha igazán akarod.
5. Az utóbbi időben sok helyen lehet tapasztalni a szerkesztők kisebb-nagyobb elégedetlenségét, amiért gyakran egy köszönömre sem méltatják a fejléckészítőt. Erről mi a véleményed? Te is szoktál ilyet tapasztalni egy-egy munkád elkészülése után?
Ez szinte elkerülhetetlen. Mindig akadnak olyanok, akik úgy gondolják a szerkesztők örülhetnek, hogy tőlük rendelnek. Azonban, ezt saját tapasztalataimból tudom, hogy hülyeség, ha senki nem rendelne tőlem, akkor sem lennék elkeseredve. Nagyon szeretek szerkeszteni, és megtalálnám a módját, hogy kiéljem magam, és ez minden szerkesztőre vonatkozik, szerintem - bár akinek nem inge, ne vegye magára. Ha valaki jártas a design alakításában, és úgy dönt segít másoknak, hogy a bloguk kinézzen valahogy, legalább egy őszinte köszönetet mondjunk neki, hisz ő ezért nem kap pénzt, sem egyéb jutalmat, és még az idejét is rászánja. Annyival tartozunk, hogy hálásak vagyunk, amiért egyáltalán foglalkozott velünk. És lehet ezzel vitatkozni, de senki nem tud meggyőzni, hogy ez nem igazságos. Elena Brame az egyik cikkében ezt nagyon jól leírta, ajánlom mindenkinek! [ide kattintva elérheted a cikket]
6. A történetes oldalad már majdnem nyolcvan olvasót számol. Nagyobb rajtad emiatt a nyomás? Miért, miért nem?
Hát fején találtad a szöget. Tudom, hogy nem olvassa mind a 77 feliratkozó, de pipákból gyakran összegyűlik 20-25, ez pedig azt jelenti, hogy az egy harmada azért elszokta olvasni, hogy mit rakok fel. És ez nagyon sok ember. Sosem voltam az a fajta, aki mindenképp sok feliratkozót, és kommentet akart, nekem elég volt, ha pár ember figyelte miket teszek közzé. És ez sokban befolyásolta a blog menetét. Ha nem lenne ennyi olvasóm, valószínűleg már régen abbahagytam volna a blogot, mert volt, hogy olyan ihlet hiányban szenvedtem, hogy köd borult a szememre, és teljesen kilátástalannak láttam a blog jövőjét. Gondolkodtam már, hogy bezárom, de végül az olvasók mindig meggyőztek, és hála nekik eljutottam oda, hogy végre egy történetet, amit elkezdtem, tisztességesen be is fejezek. Szóval igen, nagy rajtam a nyomás, hogy ne futamodjak meg, és hozzam az új részt, de úgy gondolom ez nem tett rosszat, inkább ösztönzött arra, hogy folytassam, és adjam meg a méltó véget.
7. Maya karaktere mennyiben hasonlít rád? Honnan jött annak az ötlete, hogy ilyenre formáld?
Nos, eléggé kevés a hasonlóság Maya és köztem. Ő az első olyan karakter, akinek a személyiségét rettentő sokáig formáltam, a jellemfejlődésén pedig szintúgy sokáig dolgoztam, éppen ezért nagyon megszerettem. És - bár mindig igyekszem egy teljesen új embert megalkotni - úgy gondolom, ha szeretünk egy karaktert, elkerülhetetlen, hogy ne rakjuk bele részben önmagunkat. Maya hirtelen haragú, és nehezen fejezi ki az érzelmeit, gondolatait, bár magabiztos, nem szereti, ha a figyelem központjává válik, ezért jobban szeret a kamerája mögé rejtőzni, és onnan szemlélni a világot. Nos, ezekben rám ütött. Azonban jóval nagyobb szája van, mint nekem, merészebb, nem fél kockáztatni, és a pillanat hevében képes olyan dolgokat tenni, amiket később megbán. Ezeket szerintem soha nem lehetne elmondani rólam. Inkább megfontolt vagyok, kétszer is meggondolom, hogy mit mondok ki, és mindig igyekszem kimaradni a háborúkból, inkább a villámhárító vagyok, mint a harcoló fél. Azonban mivel Jamest pont ilyennek képzeltem el - egy felelősségteljes, türelmes, és figyelmes srácnak -, úgy gondoltam, hogy Maya jellemfejlődése észrevehető is legyen, valamilyen szinten a srác ellentétének kell lennie, hogy legyen min szelídíteni. Sokat dolgoztam vele, próbáltam elképzelni egyes szituációkban hogyan reagálna, és ha megengedhetek magamnak egy kis öndicséretet, szerintem sikeres is voltam ebben. :)
8. Ha beköszönt az ősz és elkezdődik az iskola, szerinted sikerül majd ugyanilyen aktívan részt venned mindhárom oldalon?
Az ősz az irodalomban mindig is a változást jelképezte, és most ezt tudnám mondani magamra is. Nem tudom még hogy fognak alakulni a dolgok, de változni fognak, ebben 100%-ig biztos vagyok, emiatt nem is tudok rendesen válaszolni a kérdésre. Majd meglátjuk mit hoz a szeptember... talán valami elmúlását, és valami kezdetét. ;)

Téged is kérdezlek, drága olvasó: szerinted mit fog hozni a szeptember?
További kellemes péntek délutánt,
Bia

2014. augusztus 20., szerda

Filmfüggők Játszmája: fejlécverseny

Kedves olvasók, érdeklődők!
Visszatért a Filmfüggők Játszmája, azonban ezúttal más a rendezvény felállása.

A játék lényege: Készíts egy fejlécet a kedvenc filmedhez!

Feltételek:
A plakátért ezer köszönet
Sam Rownak!

1. Tedd ki a képet a blogodra, valamint linkeld hozzá ezt a bejegyzést, hogy minél többen elérhessék.
2. Egy megjegyzésben írd le:
- az email címedet, amelyen elérhetlek
- a blogod linkjét, amelyre a kép is kikerült
- a blogger nevedet
[feliratkozni nem szükséges]

A játék menete: Válassz ki egyet a kedvenc filmjeid közül, és készíts hozzá egy fejlécet. Nem számít, hogy mi szerepel rajta, a lényeg, hogy az alkotás tükrözze a film üzenetét, hangulatát, valamint felismerhető legyen azok számára, akik szintén látták. A rákerülő felirat lehet a film címe, vagy akár egy idézet is belőle. Az elkészült munkát a demeter.bianka.vivien@gmail.com címre küldd, valamint azt is említsd meg, hogy melyik filmre esett a választásod.

Megjegyzés: Nem vagyok szerkesztő, nem értek a különböző programokhoz, így tanácsként szeretném megemlíteni, hogy egy laikust kell meggyőzni.

Nyeremények:
3. helyezett: oklevél, állandó hirdetés
2. helyezett: oklevél, állandó hirdetés, interjú
1. helyezett: oklevél, állandó hirdetés, blogajánló
Valamint az általam legcsodásabbnak vélt fejléc készítőjét különleges díjban részesítem.

Jelentkezési határidő: szeptember 10.
Beküldési határidő: szeptember 30.

A felmerülő kérdésekre szívesen válaszolok emailben, vagy akár megjegyzésben.

Mindenkit szeretettel várok, remélem, hogy minél többen jelentkeznek majd! Sok sikert kívánok az alkotáshoz!

További kellemes augusztus 20-át,
Bia

2014. augusztus 18., hétfő

Kérdőív

Kedves olvasók!
A kis költségvetésű fürdőszoba renoválás - tehát mesteremberünk a falszomszéd - közepette készítettem egy kérdőívet a TTJ olvasóinak címezve. Arra szeretnék kérni mindenkit, aki követi az oldalt, hogy szánjon néhány percet erre az űrlapra, mert szeretném tudni, hogy min kéne változtatni, mi az, amiből több kéne, miből kevesebb.
Még kezdő vagyok ezen a téren, de őszintén remélem, hogy sikerült egy valamire való űrlapot készítenem:

Előre is hálásan köszönöm! ♥
Bia

2014. augusztus 14., csütörtök

Top 5 női karakter

Kedves olvasók!
Mindenekelőtt szeretném megemlíteni, hogy a mai naptól kezdve a blog társoldallal büszkélkedhet, Elena Brame oldaláról ezen a lapon olvashattok többet. Ajánlom mindenki figyelmébe a napokban nyílt Iránytűt, valamint annak legelső cikkét!
Már legalább két hete figyelem, ahogyan az általam kedvelt oldalakon ide-oda kering egy játék, mely a Top 5 női karakter nevet viseli. Az a lényege, hogy a megjelöltnek fel kell sorolnia az általa leginkább kedvelt öt női szereplőt, legyen szó akár filmről, sorozatról vagy könyvről. Drága Miss Sunshine volt olyan kedves, és megjutalmazott a lehetőséggel, hogy ismertethessem veletek az általam kreált sorrendet. Mindenképp érdemes benézni blogmagazinjára, hiszen hasznos tippekkel szolgálhat minden bloggerina számára érdekes, egyedi cikkeivel, kritikáival, ajánlóival.
Első körben gratulálnék a megalkotónak, hiszen az ötlet rendkívül különleges, ráadásul rendesen el kellett gondolkodnom rajta. Szívesen látnék egy Top 5 férfi karakter nevezetű játékot is, hiszen ugyanilyen izgalmas feladat lenne azok boncolgatása is.

Ötödik

Név: Talia Aurora Auguszta Ludwiga Wilhelma Agnes Marie Rose, Eufrázia királykisasszonya
Ebből: A Kiss in Time - Csók, pont jókor [könyv]
Alex Flinn regényének női főszereplője meghökkentő karakterfejlődésével vívta ki magának a tiszteletemet. Eleinte a kényes királykisasszony szerepében tetszeleg, akinek elege van már az engedelmességből, majd háromszáz évnyi alvás után megpróbálja ráerőltetni Jackre - aki véletlenszerűen csöppen a mi huszonegyedik századunkból a szunnyadó kastélyba, hogy aztán csókjával felébressze a lányt - szerelmét, hiszen az a végzete, hogy hozzámenjen ahhoz a férfihoz, aki megtöri az átkot, még ha ez egy közember is. Együtt visszakerülnek az általunk ismert világba, ahol Talia megdöbbenve tapasztalja az újabb és újabb meglepetéseket, melyeket ez a hely okoz neki, mégis jól veszi az akadályokat. Majd Jack mellett kiderül, hogy tulajdonképpen szeretetteljes, figyelmes és igazán nem akar rosszat. A fiú egész életét a feje tetejére állítva tesz rendet körülötte.

Negyedik

Név: Teresa Lisbon
Ebből: A mentalista [sorozat]
Bár a címszereplőt alakító Simon Baker sem kis helyet foglal el a szívemben, a mellette lévő női szereplő egyáltalán nem elhanyagolható. Igaz, hogy ragaszkodik a szabályaihoz és előszeretettel dorgálja meg a főhőst, de mégis ő az, aki a saját munkáját veszélyezteti miatta. Bármennyire is szigorú vele, az epizódok során lassan egyértelművé válik, hogy nem csak a nyomozás miatt olyan fontos számára Patrick Jane. Azért szeretem igazán, mert kiváló vezető, ügyesen tereli a csapatát, még akkor is, ha néha a tudta nélkül hajtanak végre titkos akciókat a cél érdekében. Okos és megfontolt, olyan nő, akire érdemes felnézni.

Harmadik

Név: Hazel Grace Lancaster
Ebből: Csillagainkban a hiba [könyv és film]
Hazel karaktere azért fogott meg, mert rendkívül erős fiatal lány. Egy komoly betegség áldozata, mégis keményen állja a sarat, bár vágyik a normális tinédzseri életre. Különösen tetszett, hogy nem adta be azonnal a derekát az első találkozáskor Gusszal, fellépett a cigaretta és a feledés ellen. Szerelmes egy könyvbe, ami csak még szimpatikusabbá teszi őt. Nem vágyik sajnálatra, nem nyavalyog és nem fél - megragadja az oxigénpalackját és átvág az akadályokon.

Második

Név: Bridget Jones
Ebből: Bridget Jones naplója [könyv és film]
Renée Zellweger alakítása fergeteges. Bridget egy reménytelen harmincas nő, aki megfogadja, hogy talál magának egy pasit, miközben lejegyzi életét egy naplóba. Folyton kellemetlen helyzetbe sodorja magát, a rossz időben a rossz dolgot mondja, megbízik egy arra nem méltóban, úgy fut, hogy az egyszerűen utánozhatatlan, mégis ezekkel együtt lesz ő Bridget 'Nyamvadt' Jones, úgy megnevettet, ahogy senki más nem. A szülei a maguk módján mókásak, a barátai igazán páratlanok, ő maga pedig megunhatatlan, hiszen a film mindkét részét már legalább milliószor láttam. Bridget megtanított arra, hogy mindenkinek jár egy boldog vég a sok pofára esés után, valamint arra is, hogy hogyan kell síelni.

Első

Név: Dr. Temperance 'Bones' Brennan
Ebből: Dr. Csont [tévésorozat]
A felsoroltak közül Dr. Brennan karakterét tartom a legkülönlegesebbnek. Jellegzetes megszólalása, a "Nem tudom ez mit jelent" tökéletesen bemutatja, hogy milyen is ő. Az antropológia és az emberi test - főleg a csontok - világában tökéletesen kiismeri magát, azonban az általunk ismert mindennapok számára nem jelentenek semmit. Társa, Booth ügynök oldalán lassanként megtanulja a különféle szlengeket, megérti a monogámia szépségeit, az emberi gondolkodás többé már nem lesz olyan idegen számára, valamint határtalan, nyers őszinteségét is kedvességgel, törődéssel egészíti ki. Azzal, ahogyan a világot látja újra és újra megmosolyogtatja a nézőket, mikor egy szakszavakkal megspékelt monológgal reagál egy teljes átlagos közlésre. Eszes, talpraesett, magabiztos és ambiciózus, aki a sorozat vége felé még az elnöki címre is pályázik. Brennan for president!

Jelöltjeim:
Izgatottan várom az általatok összeállított sorrendet, abban az esetben is, ha valaki megelőzött volna a jelölésben.
Élvezzétek ki a nyár maradék részét!
Bia

2014. augusztus 12., kedd

She's Next Door

Kedves olvasók!
Mond valakinek valamit a címben látható három szó? Nos, Bia Joy második blogjának címe ez, mely majdnem egy évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit és három hónapon át egy történettel foglalkozott. Arra szeretnék kérni minden egykori She's Next Door olvasót, hogy látogasson el az oldalra, mert kikerült egy új bejegyzés, melyben kikérem a véleményeteket néhány dologról, és egy megjegyzés a világot jelentené nekem! Előre is köszönöm azoknak, akik kinyilvánítják véleményüket, megválaszolják a kérdéseimet. ♥
Szeretettel és köszönettel,
Bia

2014. augusztus 10., vasárnap

Szeptember végén

Kedves olvasók!
Ezúttal a Balaton mellől jelentkezem. Esetleg van valaki Tihany közelében?
Ezen a mai estén egy olyan verset szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, mellyel szerintem majdnem mindenki találkozott már. Petőfi költeménye ott virít az irodalomtankönyvekben, sokaknak - így például nekem is - kötelező volt a memorizálása.
Emlékszem, hogy mennyire meggyűlt a bajom vele, hiszen a legkevésbé sem mondható egyszerű nyelvezetűnek. Azonban így visszaemlékezve hallom akkori magyartanárom szavait a vers kapcsán, miszerint a költő megjósolta, hogy Júlia előtt fog elmenni, a feleség pedig kevesebb, mint egy évvel a szerencsétlen haláleset után - melynek körülményei a mai napig nem ismertek, tehát az is előfordulhat, hogy szeretett szabadságharcosunk valahol lefagyasztva pihen - újraházasodott, a költő ezzel kapcsolatos kétségeit még életében megfogalmazta:

S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?


Idővel megszépültek az ehhez a vershez kapcsolódó emlékeim, így már nem az a jelent van előttem, ahogyan az íróasztalom fölé görnyedve negyvenhatodjára ismétlem el, hogy Letörleni véle könyűimet érted, hanem az a végtelen szeretet, mellyel hazánk meghatározó alakja eme sorokat lejegyezte:


S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

Lássuk tehát, hogy miként jósolta meg Petőfi a mézeshetek alatt hitvese tetteit:


Petőfi Sándor: Szeptember végén


Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.


Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?


Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

Ismered a művet? Mi a véleményed róla? Kötelező volt megtanulni? Neked is nehézségeket okozott? Mit gondolsz a költőről?
Szép álmokat kívánok mindenkinek,
Bia

2014. augusztus 5., kedd

Felnövünk?

Kedves olvasók!
Ismét Felnőni vagy nem felnőni című cikksorozatomat bővítem ezen bejegyzéssel, mert eszembe ötlött egy ezer évvel ezelőtti butaságom, ez pedig kérdéseket vetett fel bennem.
A téma elég egyszerű: miért vagyunk gyerekek? Véleményem szerint egyetlen dologért: hogy élvezzük a gondtalan életet, akár csak néhány éven át. Gondoljunk csak bele: egy óvódás, kisiskolás gyermek egy egészen más világot él, mint mi. Az ő agyában nem keringenek tételek, nem fertőzte még meg a pénz, ártatlan és ártalmatlan, naiv és bohó. Azért vagyunk gyerekek, hogy minél több dolgot megtanuljunk, hiszen minél fiatalabb valaki, annál fogékonyabb például a nyelvekre is. Azért, hogy megkérdezzük a felnőtteket, azért, hogy felnézzünk rájuk és tiszteljük őket, rájuk akarjunk hasonlítani. Azért, hogy higgyünk valamiben, a Mikulásban, a Jézuskában és a Húsvéti nyusziban. Azért, hogy féljünk a sötétben, rettegjünk az olyan lényektől, mint a boszorkányok vagy a szörnyek, és tartsunk a szellemektől - érdekes, hogy ezeket gyakran nem is nőjük ki. Azért vagyunk gyerekek, hogy felnőjünk.
Emlékszel még, hogy gyerekként mennyi hülyeség forgott a fejedben? Nem szeretném kifejteni, hogy nekem milyen elképzeléseim voltak például a közösülésről. Eleve a bejegyzésem ötletét az a beteg gondolata adta, melyet szeretnék megosztani veletek:
Sokszor tapasztaltam már a közeli barátnőimmel - gondolom Te is -, hogy egy rugóra jár az agyunk. Talán másodikosok lehettünk, mikor kidolgoztunk erre egy teóriát. Nem is tudom melyikünk vetette fel először annak gondolatát, hogy a megszokott számból vetted ki a szót helyett inkább a kifacsartam az agyadból kifejezést használjuk az megfelelő pillanatban. Ez még így rendben is lenne, csakhogy arra is rájöttünk, hogy ez miként lehetséges. Megpróbálom pici-Biát szó szerint idézni:
Kinyitom a fejedet, kiveszem az agyadat, kifacsarom egy tálba aztán megiszom.
Hátborzongató gondolat.
Ezen szép kor után átlépjük a rettegett kamaszkor küszöbét. A szüleinkkel való állandó vitázás, érzelmeink hullámázása és saját magunk megismerése csak néhány azon elemek közül, melyekkel együttjár ez a korszak. Talán ez a legrövidebb életünk során, mégis egyben a legelképesztőbb és legrettenetesebb. Még éppen nem vagyunk felelősségteljes felnőttek, a gyerekkorból viszont már kinőttünk. Ez a köztes állapot idézheti elő azt, hogy néhány év alatt a kettő között ingázunk. Plüssmackókkal alszunk, miközben fontos döntéseket hozunk a jövővel kapcsolatban, ugyanúgy nevetünk saját szeleburdi viselkedésünkön, mint a mocskosabb poénokon. Mindent beleadva tanulunk, kitárul előttünk a világ, egyre közelebb vagyunk ahhoz, hogy megértsük lényegét, miközben olykor-olykor visszakanyarodunk szeretett Disney meséinkhez, gyerekes szokásainkhoz és félelmeinkhez. Mindezt miért? Hogy aztán felnőhessünk.
Hogy miért növünk fel? Ez talán sosem fog kiderülni.
Van egy jobb kérdésem: felnövünk egyáltalán?

További kellemes nyarat kívánok,
Bia

2014. augusztus 1., péntek

Prológusverseny: Eredményhirdetés

Kedves versenyzők!
Tegnap lezárult az alkotások beküldésének határideje, úgyhogy itt is lennének az eredmények. Szomorúan konstatáltam, hogy jó pár visszalépés történt, éppen ezért döntöttem úgy, hogy kategóriáktól függetlenül hirdetek három - azaz öt - helyezettet. Szeretném leszögezni, hogy minden beküldött munka a maga módján volt egyedi, ezért is kellett segítségül hívnom egy vendégzsűrit, anyukámat, akivel az eltérő ízlésünk miatt nehezen tudtunk csak dűlőre jutni.

Szeretném megköszönni Sam Row segítségét, az ő keze munkája minden oklevél és emléklap.
[a neveket természetesen én biggyesztettem rá, hiszen ő is versenyzett]

Harmadik helyezettek:


Azért döntöttem amellett, hogy mindkettejüket felállítom a dobogó ezen fokára, mert érdekes módon - apró eltérésektől eltekintve - szinte ugyanolyan témájú prológusokat küldtek be. Blogjaitok állandó hirdetést nyertek az oldalon, gratulálok!

Második helyezett:

Nyereményed az állandó hirdetésen és az oklevélen kívül egy interjú. Gratulálok!

Első helyezett:

Ezzel állandó hirdetést nyertél az oldalon, egy interjút és egy blogajánlót. Gratulálok!
[a Monster kategóriájú prológusod a nyertes]

Ígértem továbbá, hogy meg fogom jelölni azt a prológust, mely a leginkább magával ragadott, melynek történetét a legszívesebben olvasnám...

A kiemelt hirdetésen kívül egy interjú és egy blogajánló a nyereményed, valamint szeretnélek megkérni, hogy a legközelebb megrendezett versenyen légy vendégzsűri. Gratulálok!

Amiért végül ilyen sokan visszaléptek, szeretnék mindenkinek kedveskedni, aki dolgozott a prológusával. Egyrészt emléklappal, másrészt mindegyikőtök blogját szeretném a nyertesékez hasonlóan hirdetni egy külön lapon. Gratulálok!






Egy kérésem lenne a versenyzőkhöz: ha nem azt a blogot szeretnétek a hirdető lapon látni, melyre a plakátot kitettétek, akkor ezt valamilyen formán tudassátok velem.
Köszönöm mindenkinek, aki részt vett ezen a rendezvényen, véleményem szerint kiváló gyakorlás volt, számomra élvezetet jelentett az alkotások olvasása, remélem, hogy a további versenyeken is aktívak lesztek majd.
További kellemes délutánt kívánok,
Bia