2014. augusztus 22., péntek

Interjú Sam Row-val

Kedves olvasók!
Ezúttal a prológusverseny második helyezettjével, a tehetséges Samantha Row-val készített interjút tárom elétek. Három weboldalon találkozhattok vele, vezet egy történetet, egy ehhez hasonló, cikkekkel és ajánlókkal tarkított magánblogot, valamint társszerkesztőként van jelen egy design blogon. Öröm volt vele interjút készíteni!

1. Három blogon tevékenykedsz egyszerre. Nehéz ezeket a különböző tevékenységeket egyensúlyban tartani?
Igazából könnyen megtudom tartani az egyensúlyt, mert a szabadidőmben általában írok, vagy szerkesztek, így nem szoktam elmaradni a dolgaimmal. Azonban most részben a versenyemmel való rendezéssel minden megakadt. Ez a plusz meló kicsit sok volt már számomra is, és most a rendelésekkel is lemaradtam, a cikkeimet sem tudtam rendesen befejezni, és az új rész is késik. De igyekszem behozni magam. A fejemben már minden le van rendszerezve, kicsit úgy érzem magam, mint egy számítógép, de legalább tudom, hogy mivel hányadán állok. És minden erőmmel igyekszem.
2. Mikor elkezdted vezetni a történetedet, már tisztában voltál a végkifejlettel? Ha nem, akkor ez mikorra alakult ki?
Igazából ez a történet volt az első, amit nem terveztem el elejétől a végéig. Nagyon sok ötletem van már levázlatolva egy füzetben, de nem jutottam még oda, hogy szépen kidolgozzam őket, és megírjam, eddig csak vázlat mind. Ezt a történetet viszont csak elkezdtem. Voltak halvány terveim, de szinte én magam sem tudtam merre halad a szekér. Csak ihletem volt, és hangulatom, mégis szinte naponta írtam az új részeket. A végkifejlet úgy a történet első szakaszának végén jutott eszembe, de rájöttem, hogy azt nem fogom tudni megvalósítani, mert nincs annyi fix ötletem hozzá, és ha belekezdenék félő, hogy közben megunom a saját sztorimat, és erőltetett lesz az egész. Így a napokban kidolgoztam a végleges változatát a történet befejezésének, és most azon is dolgozom, hogy semmi összecsapott, erőltetett munkát ne adjak ki a kezemből. Szoktam mondani, hogy inkább szerkesztő vagyok, mint író, és emiatt, ha bizonyos idő után nem változtatok történetet, képes vagyok beleunni magam, és már nem érzem azt, amit az elkezdésénél éreztem. 
3. Vannak-e elképzeléseid azzal kapcsolatban, hogy meddig fogod a vezetni a The Night Owl-t?
Nos, nem igazán. Azt leginkább csak azért alkottam meg, mert lennének olyan témák, amiket szívesen vitatok meg másokkal, illetve ha olyan könyvet olvasok, vagy filmet látok, amiről azt gondolom, mindenkinek ismernie kell, van hely, ahol ezt megoszthatom a világgal. A TNO-t leginkább kikapcsolódásnak hoztam létre. Nincs rajtam az a nyomás, hogy mikor hozok cikket, és az mennyire fog tetszeni az olvasóknak, mert ez egy teljesen szabad témájú hely, és tudom, hogy akit érdekel, az olvasni is fogja.
4. A design blogon csapatban dolgozol. Milyen pozitívumai és negatívumai vannak a blogolás ezen fajtájának?
Csapatban dolgozni nehéz szerintem, főleg, ha úgy kerültök össze, mint mi - szerkesztőfelvétel során. Ilyenkor nem tudhatod, hogy milyen emberekkel fogsz együtt dolgozni, és előfordulhat, hogy nem jön össze a dolog, mert nem találsz senkit, aki hozzád hasonló lenne. Azonban nagyon jó benne, hogy ha segítségre van szükséged, tudod, hogy van kihez fordulnod, valaki biztos tud valamilyen megoldást a problémádra. Én úgy vettem észre, hogy jó csapatot fogtam ki. Bár mindenkinek van bőven dolga, és egyikünk sem csak egy blogon tevékenykedik, emiatt pedig nem sok időnk van jól összeszokni, és megismerni egymást. Ettől függetlenül azonban jól megvagyunk, segítünk egymásnak, és tudunk együtt dolgozni. Persze ehhez kell a kölcsönös elfogadás, és alázat, de szerintem ha ilyen formában kerültök össze, mint mi, ez alapból meg van mindenkiben. Én úgy gondolom a hátránya - bár ez felfogás kérdése -, hogy nem a magad ura vagy. Ha valamit szervezni szeretnél, meg kell beszélned a többiekkel is, mert önkényesen nem vezetheted a blogot, ha csapatban dolgozol. De ezt szerintem el lehet fogadni, ha igazán akarod.
5. Az utóbbi időben sok helyen lehet tapasztalni a szerkesztők kisebb-nagyobb elégedetlenségét, amiért gyakran egy köszönömre sem méltatják a fejléckészítőt. Erről mi a véleményed? Te is szoktál ilyet tapasztalni egy-egy munkád elkészülése után?
Ez szinte elkerülhetetlen. Mindig akadnak olyanok, akik úgy gondolják a szerkesztők örülhetnek, hogy tőlük rendelnek. Azonban, ezt saját tapasztalataimból tudom, hogy hülyeség, ha senki nem rendelne tőlem, akkor sem lennék elkeseredve. Nagyon szeretek szerkeszteni, és megtalálnám a módját, hogy kiéljem magam, és ez minden szerkesztőre vonatkozik, szerintem - bár akinek nem inge, ne vegye magára. Ha valaki jártas a design alakításában, és úgy dönt segít másoknak, hogy a bloguk kinézzen valahogy, legalább egy őszinte köszönetet mondjunk neki, hisz ő ezért nem kap pénzt, sem egyéb jutalmat, és még az idejét is rászánja. Annyival tartozunk, hogy hálásak vagyunk, amiért egyáltalán foglalkozott velünk. És lehet ezzel vitatkozni, de senki nem tud meggyőzni, hogy ez nem igazságos. Elena Brame az egyik cikkében ezt nagyon jól leírta, ajánlom mindenkinek! [ide kattintva elérheted a cikket]
6. A történetes oldalad már majdnem nyolcvan olvasót számol. Nagyobb rajtad emiatt a nyomás? Miért, miért nem?
Hát fején találtad a szöget. Tudom, hogy nem olvassa mind a 77 feliratkozó, de pipákból gyakran összegyűlik 20-25, ez pedig azt jelenti, hogy az egy harmada azért elszokta olvasni, hogy mit rakok fel. És ez nagyon sok ember. Sosem voltam az a fajta, aki mindenképp sok feliratkozót, és kommentet akart, nekem elég volt, ha pár ember figyelte miket teszek közzé. És ez sokban befolyásolta a blog menetét. Ha nem lenne ennyi olvasóm, valószínűleg már régen abbahagytam volna a blogot, mert volt, hogy olyan ihlet hiányban szenvedtem, hogy köd borult a szememre, és teljesen kilátástalannak láttam a blog jövőjét. Gondolkodtam már, hogy bezárom, de végül az olvasók mindig meggyőztek, és hála nekik eljutottam oda, hogy végre egy történetet, amit elkezdtem, tisztességesen be is fejezek. Szóval igen, nagy rajtam a nyomás, hogy ne futamodjak meg, és hozzam az új részt, de úgy gondolom ez nem tett rosszat, inkább ösztönzött arra, hogy folytassam, és adjam meg a méltó véget.
7. Maya karaktere mennyiben hasonlít rád? Honnan jött annak az ötlete, hogy ilyenre formáld?
Nos, eléggé kevés a hasonlóság Maya és köztem. Ő az első olyan karakter, akinek a személyiségét rettentő sokáig formáltam, a jellemfejlődésén pedig szintúgy sokáig dolgoztam, éppen ezért nagyon megszerettem. És - bár mindig igyekszem egy teljesen új embert megalkotni - úgy gondolom, ha szeretünk egy karaktert, elkerülhetetlen, hogy ne rakjuk bele részben önmagunkat. Maya hirtelen haragú, és nehezen fejezi ki az érzelmeit, gondolatait, bár magabiztos, nem szereti, ha a figyelem központjává válik, ezért jobban szeret a kamerája mögé rejtőzni, és onnan szemlélni a világot. Nos, ezekben rám ütött. Azonban jóval nagyobb szája van, mint nekem, merészebb, nem fél kockáztatni, és a pillanat hevében képes olyan dolgokat tenni, amiket később megbán. Ezeket szerintem soha nem lehetne elmondani rólam. Inkább megfontolt vagyok, kétszer is meggondolom, hogy mit mondok ki, és mindig igyekszem kimaradni a háborúkból, inkább a villámhárító vagyok, mint a harcoló fél. Azonban mivel Jamest pont ilyennek képzeltem el - egy felelősségteljes, türelmes, és figyelmes srácnak -, úgy gondoltam, hogy Maya jellemfejlődése észrevehető is legyen, valamilyen szinten a srác ellentétének kell lennie, hogy legyen min szelídíteni. Sokat dolgoztam vele, próbáltam elképzelni egyes szituációkban hogyan reagálna, és ha megengedhetek magamnak egy kis öndicséretet, szerintem sikeres is voltam ebben. :)
8. Ha beköszönt az ősz és elkezdődik az iskola, szerinted sikerül majd ugyanilyen aktívan részt venned mindhárom oldalon?
Az ősz az irodalomban mindig is a változást jelképezte, és most ezt tudnám mondani magamra is. Nem tudom még hogy fognak alakulni a dolgok, de változni fognak, ebben 100%-ig biztos vagyok, emiatt nem is tudok rendesen válaszolni a kérdésre. Majd meglátjuk mit hoz a szeptember... talán valami elmúlását, és valami kezdetét. ;)

Téged is kérdezlek, drága olvasó: szerinted mit fog hozni a szeptember?
További kellemes péntek délutánt,
Bia

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése