Boldog karácsonyt!

Kedves olvasók!

Ismét eltelt egy év, újra fényekbe borulnak az utcák, a fa alatt gyűlnek az ajándékok, mézeskalács illata terjeng, és mindent áthat a karácsonyi hangulat. Nem szándékozom sokáig rabolni az időtöket, sőt, arra buzdítalak titeket, hogy kapcsoljátok ki a számítógépet, némítsátok le a telefont és töltsetek minden időt a családotokkal, szeretteitekkel.

Kellemes karácsonyt kívánok!

Sok szeretettel,

Bia

Akár hiszed, akár nem

Kedves olvasók!

Nem olyan régen a magyartanárnőm felhívta az osztály figyelmét egy pályázatra, melyre örömmel küldtem be az írásomat. Janikovszky Éva emlékére kellett kamaszmonológot gyártani, eredmény viszont csak januárban lesz, de gondoltam addig is megmutatom nektek, hogy mit sikerült alkotnom.

Akár hiszed, akár nem

Akár hiszed, akár nem, a mai tinédzserek nem a közösségi hálón lógnak napi 24 órában. Ugye milyen hihetetlen? De várj, tudom én még ezt fokozni: a huszonegyedik század fiataljai nem csupán üresfejű, netfüggő holdkórosok. Azt hiszed, viccelek? Pedig kicsit sem. Ha pedig nem futsz el azon nyomban, azt üvöltözve, hogy „őrült, őrült!”, ki is fejtem neked nézeteimet.

Legtöbbünk 12-20 évet tölt iskolapadban. Napról napra egyre több tudást tömünk a kobakunkba, a másodfokú egyenleteket könnyűszerrel megoldjuk, a fél periódusos rendszert kívülről fújjuk, az egyedfejlődést teljes részletességgel prezentálni tudjuk, akár álmunkból felkeltve is. Ennélfogva, miután érettségivel vagy diplomával a kezünkben kilépünk az iskolából, elméletben készen kellene állnunk egy teljes, önálló életre. Egy túrót! Hogyan kell levelet címezni? Hogyan kell csekket feladni? Egyáltalán mi az, hogy csekk? Mi az, hogy rezsi? Mi az az adó, és miért kell nekem olyat fizetnem? Miért jár bárkinek is az én pénzemből? Hogyan szerezzek állást? Hogyan viselkedjek egy állásinterjún? Hogyan kell önéletrajzot írni? Az óvodai balett-verseny első helyet miért nem említhetem meg benne? A legfontosabb kérdés pedig, ami megválaszolatlanul marad a végtelennek tűnő diákévek alatt: ki vagyok én? Megannyi tanulással töltött idő, és mégsem tanítja meg nekünk senki, hogyan szeressük önmagunkat.

Bár, ha jobban belegondolunk, miért is tanítanának meg rá? Egy olyan társadalomban élünk, amely az önbizalom hiányára építi a marketingszövegeit, így senkinek sem áll érdekében, hogy tisztában legyünk azzal, milyen csodálatosak is vagyunk valójában. Ezért hát megpróbálunk mások nevetséges elvárásainak megfelelni, ami, valljuk be, lehetetlen. Főleg, mivel bármit teszünk, legalább egy ujj úgyis ránk mutat, és gazdája lekicsinylő megjegyzést tesz bármire, amibe csak bele tud kötni.

Tehát nekem elhiheted: igenis, gondolkodó kamaszok vagyunk. Csakhogy túlságosan félünk a saját elménktől, a saját határtalan képzeletünktől. Hogy miért? Mert tartunk a kudarctól, attól, hogy végül nem lesz elég, amit nyújtani tudunk.

Mi a véleményetek? Mit gondoltok a témáról? Szoktatok ilyen, és ehhez hasonló pályázatokra, kiírásokra alkotni?

Ami boldoggá tesz

Kedves olvasók!

Az ősz és a tél közeledte mesés időszaknak számít. Azonban szimbolizálja az elmúlást és a változást is, az időjárás pedig sokaknál depresszív hangulatot válthat ki. Véleményem szerint a november az egyik legstresszesebb hónap, az ünnepek előtti kavalkád, a váltakozó hőmérséklet bárkit megzavarhat. Ezen felül azt kell mondjam, hogy számomra ez a november különösen pörgősre sikeredett, éppen ezért kicsit talán szomorkásra is. Gyakorta érzem azt, hogy a nyomástól nem vagyok önmagam, ez a felismerés pedig kiborító, tehát kötelezőnek éreztem az alábbi listát megírnom, hogy a rosszabb napjaimon is emlékeztessem magam, mennyire szerencsés is vagyok, nem szabad hát elégedetlenkednem.

Titeket is arra buzdítalak, hogy írjátok meg a saját listátokat, és ha elhagy titeket az életkedv, vegyétek elő, olvassátok át, egészítsétek ki. 

Olykor feledésbe merülő, természetesnek tűnő dolgok, melyet boldoggá tesznek:

- már majdnem fél éve van saját szobám

- mikor a nehéz időszakon keresztülmenő barátnőmet megnevettetem

- a jó kapcsolatom anyukámmal

- van lehetőségem tanulni

- teljes értékű tagja vagyok egy közösségnek

- a barátnőim, akikre mindig számíthatok

- van egy csodás barátom

- a félelmeimmel kapcsolatban is folyamatosan sikereket érek el

- a TOPJOY kupakok

- a blogolás puszta gondolata

- az angol nyelv

- az érdekes televíziós műsorok

- az edzéseim

- az írás

- az irodalom szakkör

- egy jó könyv

- idézetes képek, amik pontosan eltalálják a gondolataimat és érzéseimet

... és még megannyi apróság.

Sok szeretettel,

Bia

Nőnek lenni megtiszteltetés

Kedves olvasók!

Úgy vélem, hogy az olvasóim nagy része nőnemű, ezért bátorkodtam ezt az okfejtést papírra vetni. Ha esetleg erre téved egy-egy férfi, azért nem kell hanyatt-homlok menekülnie, hiszen érdekes dolgokat tudhat meg az ellenkező nem egyedeiről.

Viszont mindenek előtt szeretném leszögezni, hogy - mivel az általánosítást, beskatulyázást én sem kedvelem - bár a cikk összefoglalva tárgyalja a lányokat, kötelezőnek érzem megemlíteni, hogy a leírtak nem vonatkozhatnak mindenkire, hiszen mások vagyunk, és ez így van rendjén.

Tisztában vagyok vele, hogy nőnek lenni kihívás. Még akkor is, ha mi viszonylag szerencsés helyzetben vagyunk, nem olyan társadalomban kellett felnőnünk, ahol a nőknek (nem kifejezetten a politikában) nincs szavazati joguk, a gyerekszülés az egyedüli feladatuk, életcéljuk. Így bár szavazhatunk, irányíthatunk, dolgozhatunk, érvényesíthetjük a jogainkat, mégis olykor-olykor háttérbe szorulunk.

Ennek fő oka a szaporodásunk menete, hiszen egy nő legalább egy évig kénytelen otthon maradni gyermekével, ennek potenciálja pedig hátráltathatja a munkában, szerintem ezt a történetet mindannyian ismerjük.

Aztán ott van még a menstruáció, amit nem is visszafogó tényező miatt hozok példaképp, hanem leginkább azért, mert nyűgös egy folyamat. Havonta 4-8 napig ramatyul érezni magunkat nem kifejezetten kellemes, ráadásul ott van még a PMS (premenstruációs szindróma) is, amitől önkéntelenül is érzelmi ronccsá válunk. Van, aki érzékennyé, pityergőssé válik, mások idegbajossá, megint mások egyszerűen csak kedvetlenné, depresszióssá. Véleményem szerint ez egy igen kiszolgáltatott állapot, hiszen ilyenkor nem mi irányítjuk az érzelmeinket, hanem egy testi folyamat felülkerekedik rajtunk.

Nem célom a férfiak életét semmibe venni, könnyűnek, habos tortának titulálni, így bár őket is rengeteg sérelem érheti egy szimpla nap folyamán, valamiért ők úgy szocializálódtak, hogy ezt jól kezeljék (természetesen mindig van kivétel). Egy hölgyet megannyi előítélet érhet. Vannak bizonyos elvárások csatolva hozzánk, melyeknek nem tehetünk mind eleget. Hiszen egy nő formás, telt idomú, karcsú, törékeny, alacsony, gyenge, érzékeny, házias, konyhatündér, rendes, tisztaságmániás, szemérmes, önbizalomtól túlcsorduló, kivételesen gyönyörű, kitűnően táncol/énekel, és rendkívül okos. Na persze! Nem születhet mindenki Miranda Kerrnek, ez természetes, és mi is csak emberből vagyunk, folyamatosan képezzük, tornásztatjuk az agyunkat, de ez még nem jelenti azt, hogy minden problémát meg tudunk oldani, legyen szó műelemzésről, szénhidrogénekről, vagy elektrosztatikáról. Egyszerűen nem érthetünk mindenhez, így a főzés, a rendrakás nem feltétlenül tartozik a kedvenc elfoglaltságaink közé. Én például már az ételmelegítésnél is meg vagyok lőve, valamiért nincs érzékem a dologhoz, viszont azért majd később szeretném fejleszteni a gasztronómiai tudásom. Tehát a lényeg az, hogy tartsuk észben: nem lehetünk tökéletesek, és senki elvárásainak sem kell eleget tennünk.

Azonban amint láthatjátok a címből, ezzel a bejegyzéssel nem azt szeretném érzékeltetni, milyen nehéz sorssal vagyunk megáldva, mi nők. Sokkal inkább arra irányulnának a soraim, hogy miért is van akkora szerencsénk.

Hiszen gondoljunk csak bele. Nem hinném, hogy bárkit is megsértek azzal az állításommal, hogy mi a szebbik nem képviselői vagyunk. Mert bár a férfiak kifejezetten jóképűek és vonzóak, a hölgyek kecsesek, finom vonalakkal, puha bőrrel és sűrű hajkoronával megáldottak. A kinézetünk pedig (még ha nem is születünk Miranda Kerrnek) tulajdonképpen adu a kezünkben. Figyelem övez bennünket, a megfelelő környezetben pedig igazán megbecsülik a nőket a rendesen megnevelt férfiak. Általánosságban megfigyelhető, hogy sokkal precízebbek vagyunk, ilyen munkaerőre pedig mindenhol szükség van.

Egy nő bizonyíthat, éppen az előítéletek miatt. Bebizonyíthatjuk, hogy ha a helyzet megkívánja, hímtársainknál is keményebbek, okosabbak, kitartóbbak vagyunk. Természetesen, ahogy említettem, nem kell az elvárásoknak megfelelni, nem is erről van szó. Hanem arról, hogy megkerülve a minket övező előítéleteket, új célok felé törjünk, és kivívjuk egyenlőségünket, hogy ugyanolyan bánásmódban részesüljünk, mint a férfiak. Hiszen valljuk be: nem vagyunk mi olyan törékenyek, mint ahogy az olykor tűnhet. Az elhullajtott könnyek száma nem egyenesen arányos a gyengeséggel. Ugyanis nem számít mennyi sérelem ér minket, hányszor bántanak meg, hányszor tűnik úgy, hogy az életünk zátonyra fut, vagy nem halad a teljesség felé, mi vagyunk azok, akik mindig, kivétel nélkül mindig felállnak.

Mindezek ellenére viszont a legnagyobb megtiszteltetésnek az anyaságot vélem. Tisztában vagyok vele, hogy vannak, akik nem szeretnének gyermeket, esetleg sajnálatos módon nem adatik meg számukra ez a csoda. Így legyen szó édes gyermekről, fogadottról, esetleg háziállatról, a gondoskodó képességünk nem ismer határokat. A feltétel nélküli szeretet véleményem szerint nem a romantikus regények szófordulata kéne, hogy legyen, sokkal inkább az anyákra vonatkozik az én szememben ez a két szó. Elvégre rajta kívül senki más nem képes ilyesmire: akkor is szeretni valakit, mikor az már elfordul tőlünk, esetleg rossz utakon jár, netalántán azt sem tudják merre. Bármi történjék is, egy anya a gyermekét feltétel nélkül szereti. [szomorú, hogy zárójelben meg kell jegyeznem, hogy nagyon-nagyon ritkán, de előfordulnak kivételek, ezért tartsuk észben, hogy milyen szerencsések is vagyunk]

Egy ilyen témát méltónak véltem az első bejegyzésbe az újbóli nyitás óta, remélem, hogy a ti tetszéseteket is elnyerte. Kifejezetten szubjektívre sikerült, ezért szeretném a ti véleményeteket is kikérni. Egyetértesz velem? Miben igen, miben nem? Kihagytam volna valamit? Gondolkodtatok már ezen?

Sok-sok szeretettel,

Bia ♥

Éljen a határozottság!

Kedves olvasóim!

Az utóbbi időben azt vettem, észre, hogy csak tengődöm. Szinte elfolyik mellettem az élet, csak telnek a napok, és nincsenek céljaim, nincsenek motivációim. Felkelek, suliba megyek, hazajövök, tanulok, edzésre megyek, hazajövök, alszom. Ez márpedig nem egy olyan életforma, amit magamnak kívánok, hiszen szeretném a tehetségeimet ápolni, szenvedélyeimet művelni, kimenni a természetbe fotózni, filmeket nézni, youtube videókon vidulni, nem utolsósorban pedig írni. Van pár gondolatom, talán nem világmegváltó tényközlések, néha csak az élet apró velejárói, és nagy esély van arra is, hogy nem minden héten lesz kiforrott bejegyzésem, de ennek ellenére próbálkozni fogok, hogy ne csak létezzek, hanem éljek is.

Nem érdekel hányan fognak olvasni, nem érdekel hány megjegyzés fog érkezni a bejegyzéseim alá, ha egyvalaki olvassa, már az is csodálatos. Szeretnék egy télies kinézetet, még akkor is, ha egyelőre az őszt tapossuk, és azt is gyengécskén, hisz elég napos és kellemes az idő mostanság. Jeges dizájnja még úgysem volt ennek az oldalnak sose.

Úgyhogy elnézést szeretnék kérni a határozottságomért, és remélem, hogy ez most egy olyan döntés lesz, melyet nem változtatok meg a közeljövőben.

Annyit még elmondanék, hogy vissza kell rázódnom a blogvilágba, annak menetrendjébe, tehát nem biztos, hogy mindenre jutni fog időm azonnal, de igyekezni fogok.

Szeretettel,

Bia

Bye for now

Kedves olvasók!

Csaknem hat hónapja szívódtam fel nyomtalanul imádott oldalamról, éppen ezért veszem biztosra, hogy már régen letettetek rólam. Annyiszor szerettem volna már írni nektek, elmondani, hogy mire számíthattok, annak érdekében, hogy ne csak lógjon a levegőben az oldal, de sosem éreztem magam késznek rá. Hogy miért? Az a helyzet, hogy szégyellem magam. Azt hittem, hogy én sosem leszek olyan, aki csak úgy itt hagy csapot, papot, mint megannyi blogger teszi nap, mint nap. Viszont az a helyzet, hogy kiégtem. Kevesebb, mint egy évig vezettem a TTJ-t, és éppen ennyi idő alatt el is fogytak az ötleteim. Talán nem mertem bevallani magamnak, vagy nektek, hogy már képtelen vagyok ezt teljes odaadással csinálni. Nevetségesnek tartottam minden ötletemet, és belefáradtam ebbe az egészbe, az állandó stresszbe, hogy a blogvilág köré igazítsam az életem. Most nem mehetek, írnom kell - hangzott el a számból minden alkalommal.

Tudtam, hogy a blogolás áldozatokkal jár, mi több, élveztem ezeket az áldozatokat, szívesen ültem otthon nonstop, csak azért, hogy a bejegyzés, a fejezet, a cikk, a válasz egy megjegyzésre vagy email-re elkészüljön, és még elégedett is legyek vele. A gimnázium azonban beleszólt a terveimbe, egészen márciusig pedig még bírtam is a tanulás valamint a blogolás közti egyensúlyozást, és ami azt illeti, büszke vagyok magamra, hogy sikerült. De ennek akkor vége is szakadt, most egyelőre nem látok arra esélyt, hogy rendszeresen jelen legyek ezen a platformon, ha pedig mégis, ti lesztek az elsők, akik tudni fognak róla. Az írást természetesen nem hagytam abba.
Őszintén sajnálom, ha csalódást okoztam nektek, viszont csakis akkor éri meg nekem megosztani veletek a munkáimat, ha ezt folyamatosan meg tudom tenni, nem pedig havonta egyszer, esetleg trehány munkákat kiadva a kezemből. Azt azonban szeretném remélni, hogy nem most utoljára hall a blogvilág Bia Joyról.

Bye for now, friends!

A lista

Kedves olvasók!

A Filmfüggők Játszmája után úgy döntöttem, hogy elindítok egy cikksorozatot, mely az Egy filmfüggő feljegyzései nevet viseli. Ez valamelyest túlmutat az egyszerű ajánlókon, más oldalról közelíti meg a filmeket, mint ahogy eddig tettük. Ennek első bejegyzése különböző kategóriánként sorakoztatja fel őket, megjelölve a dobogósokat, a sorrend pedig teljes mértékig szubjektív, az én véleményemet tükrözi. Nem különleges, ritkán látott filmeket szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, a lista inkább olyan alkotásokat tartalmaz, melyeket szerintem érdemes megnézni, adták már őket a televízióban, és ha nem is mindegyik, de néhány mindenképpen alapfilmnek számít az én értelmezésem szerint. Remélem találtok pár érdekesnek ígérkező címet!

Legjobb üzenettel rendelkező filmek:

1. Jég veled

2. Leharcolt oroszlánok

3. Most már elég!

Legjobb Marvel filmek:

1. Farkas

2. Bosszúállók

3. Thor 2.

Legjobb limonádé filmek:

1. Szökőhév

2. 27 idegen igen

3. Randiguru 

Legjobb Channing Tatum filmek:

1. 22 Jump Street

2. Az elnök végveszélyben

3. Kedves John!

Legjobb jövőben játszódó filmek:

1. Lopott idő

2. Az ötödik elem

3. Vasököl

Legjobb könyv alapján készült filmek:

1. Csillagainkban a hiba

2. Bridget Jones naplója

3. Neveletlen hercegnő

Legjobb háborús filmek:

1. Felhők közül a nap

2. Harag

3. Túlélő

Legjobb filmsorozatok:

1. Mission: Impossible

2. Men in Black

3. Büszkeség és balítélet

Legjobb akciófilmek:

1. Red 2.

2. Elrabolva

3. Skyfall

Legjobb igaz történeten alapuló filmek:

1. Kapj el, ha tudsz!

2. Életem a szörf

3. Fogadom

Legjobb gimnáziumi filmek:

1. Bajos csajok

2. 10 dolog, amit utálok benned

3. Megint 17

Legjobb katasztrófafilmek:

1. Függetlenség napja

2. Armageddon

3. Titanic

Legjobb Liam Neeson filmek:

1. Non stop

2. Schindler listája

3. Ismeretlen férfi

Legjobb vígjátékok:

1. Last Vegas

2. Hogyan rohanj a vesztedbe

3. Kavarás

Legjobb Brad Pitt filmek:

1. Mr. és Mrs. Smith

2. Trója

3. Benjamin Button különös élete

Legjobb varázslós filmek:

1. Szemfényvesztők

2. Varázslótanonc

3. Villámtolvaj

Sajnos a múlt héten nem tudtam feltenni egy bejegyzést sem, mostanság a blogger nem kedvel engem, de ez nem állít meg, így ezen a hétre két cikket szeretnék felrakni, őszintén remélem, hogy sikerül!

Tudtam újat mondani? Megtaláltad a kedvenced?

Legyen további csodás hetetek,

Bia

Dalok, jelentéssel

Kedves olvasók!

Számtalanszor foglalkoztunk már zenével az oldalon. Eddig általában a képi megformálásról vagy a szöveg üzenetéről szóltak ezek a bejegyzések, esetleg kiragadtam egy-egy sort és azon keresztül mutattam be nektek kedvenc nótáimat. Ezúttal viszont olyan dalokat szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, melyek azért kaptak fontos helyet a szívemben, mert valamilyen jelentőséggel bíró, emlékezetes eseményen szóltak, ahhoz kapcsolódnak valamiért. Ennek nincs köze sem az adott szám mondanivalójához, szövegéhez, dallamához, vagy akár az előadóhoz, ez eseményhez köthető (esetleg személyhez).

Arctic Monkeys - Do I Wanna Know?

Számomra ez a dal egyértelműen a gólyatábort, a gimnázium kezdetét jelenti. Emlékszem, hogy még mielőtt találkoztam volna új osztálytársaimmal, egy facebook-os chat csoportban néhány napon át beszélgetéseket folytattunk, érdeklődési körökről faggatóztunk, dalokat és sorozatokat ajánlottunk egymás figyelmébe. Az egyik lány arról érdeklődött, hogy ismerjük-e az Arctic Monkeys nevezetű bandát, mire vegyes válaszokat kapott, ezért a legismertebb dalukkal próbálkozott, melyet meg is hallgattam, majd konstatáltam, hogy fülbemászó, és biztosan hallottam már valahol. Aztán a tábor első napján is meghallgattuk a szobánkban, nem sokkal a megérkezés után, és onnantól kezdve három napig csak azt dúdoltam, hogy crawling back to you, mert ezt az egyetlen sort sikerült megjegyeznem kétszeri hallás után.

Cheryl Cole - Crazy Stupid Love

Legjobb barátnőm csengőhangja. Talán októberben mutatta nekem, de valamiért elsőre annyira nem ragadott meg, viszont mikor legközelebb a figyelmembe ajánlotta, egyik délután, ahogy nálam lebzseltünk, már nagyon is tetszett. Úgy gondolom, hogy ez azt az időszakot jelképezi, mikor még nem voltunk igazán jóban, mikor még csak ismerkedtünk, és nem csak mi ketten, hanem az egész osztály.

Taio Cruz & Kylie Minogue - Higher

Hatodikban az iskolai DÖK-napon előadtunk egy koreográfiát a barátnőmmel erre a dalra. Úgy emlékszem az egészre, mintha csak tegnap lett volna, nagyon emlékezetes pillanatokat okozott nekem az a bizonyos május 25-e. Memóriámba égett a tűző napsütés és a lágy szellő, a fekete felsőm tapintása, barátnőm biztató mosolya, a feszülten figyelő tömeg, és az a bizonyos szorító érzés a gyomromban, mely mindig megjelent szereplés előtt és közben, viszont általában pozitívan hatott rám. Sosem szeretném elfelejteni ezt a napot.

Kelly Clarkson - Stronger

Néhány hónapja, egy délután eléggé el voltam szomorodva számos dolog miatt, egyedül voltam itthon és az íróasztalomnál tanultam, miközben ment a rádió. Leadták ezt a dalt is, és teljesen úgy éreztem, mintha nekem szólna, emlékeztetett arra, hogy minden rendben lesz, hogy nem jött el a világvége, még ha a rosszabb napjainkon hajlamosak is vagyunk ezt hinni.

Austin Mahone - Banga! Banga!

Nyolcadikban, főleg a második felében minden reggel meghallgattam ezt és még néhány számot suliba menet. Ezért mind az iskolába vezető utat, mind magát ezt az utolsó időszakot jelképezi számomra, az előző iskolámat, ahol egyébként a minap jártam is.

Remélem, hogy érdekesnek találtátok a bejegyzést! Ez most valamivel személyesebb volt, inkább rólam szólt, mint a dalokról.

Ismerted az általam felsorakoztatott nótákat? Vannak olyan számok, melyet ilyen szempontból közel állnak hozzád, és ha igen, miért? Örömmel hallgatom a történeteiteket!

Kívánok nektek sikerekben gazdag hetet, legyen szép estétek,

Bia

Fejtörő felnőtteknek

Kedves olvasók!

A hét folyamán elkészült az új design, ami az elképesztően tehetséges Sam Row műve, hálásan köszönöm neki, fantasztikus munkát végzett!

Úgy találtam, hogy első bejegyzés gyanánt illene ismét bemutatnom egy verset, a figyelmetekbe ajánlani az irodalom egyik gyöngyszemét. Néhány héttel ezelőtt költeményválasztási dilemmába kerültem, mert egy Kosztolányi szavalóversenyre kellett verset választanom, és korábban nem volt szerencsém behatóan megismerkedni a munkásságával, ezért hosszú órákon át kutattam az interneten, hogy találjak egy hozzám illő, nekem tetsző művet a márciusi válogatóra.

A választott vers meglehetősen keserédes, ellentétekkel tűzdelt, szép, kellemesen rímelő és mégis elgondolkodtató. Mikor megmutattam a barátnőmnek, teljesen beleszeretett az egyik versszakba, mely még a fejlécre is felkerült. Íme:

Kosztolányi Dezső: Fejtörő felnőtteknek

Tudod-e, ez mi?
Jó torna eszednek:
asztalt terítenek,
asztalt leszednek.

Haladnak az utcán,
feküsznek az ágyon,
mint pille cikázik
fejükben az álom.

Karjuk követ, ércet
izzadva vonszol,
sürgöny fut az éjben,
vad telefon szól.

És csönget az ajtón
az orvos, a lázas
szerelmes, a postás,
a koldus, a gázas.

Fejjel nekimennek
a hetyke tavasznak,
harcolnak azértis,
ordítva szavaznak.

Bölcsőt tologatnak,
megcsendül egy ének,
már vége a dalnak,
bámulnak a vének.

Csókok ligetében
örvény köde nyildos,
és ölnek, ölelnek,
te drága, te gyilkos.

Nem látni a végét
a hosszu menetnek.
Kacagnak-e ottan,
vagy talán temetnek?

Egy kis vidámság,
sok-sok sohajtás.
Sejted-e már mi,
pedzed-e, pajtás?

Nincs nála nagyobb jó,
mert ez a kincs.
Úgy hívják: élet.
Értelme nincs.

Remélem, hogy megismerhettetek egy új művet, esetleg végigolvashattatok egy már ismert, szeretett verset. Én ezzel kívánok nektek nagyon boldog nőnapot!

Neked van kedvenc versed Kosztolányitól?

Millió puszi,

Bia

Nyitás

Kedves olvasók!

Ahogy ígértem, a két hónapos alkotói szabadság után töretlen lelkesedéssel térek vissza hozzátok, hogy ismételten elszórakoztassalak titeket nevetségesen pozitív világszemléletemmel. Nagyon kellemes hatással volt rám ez a kis pihenő, hiszen ráébredtem, hogy mennyire hiányozna a blog, ha esetleg végleg bezárnék, így erre egyelőre nem fog sor kerülni a közeljövőben. Időközben befejeztem a negyedik történetem írását, szóval teljes mértékben koncentrálhatok a cikkeimre. Lássuk hát, hogy mire számíthattok az elkövetkezendő időszakban a TTJ-n:

• teljes külső megújulás, a következő hét folyamán elkészül az évszakhoz méltó tavaszias kinézet
• legalább heti egy bejegyzés
• Radnóti-fanatizmus
• régi cikksorozatok megújítása, megtoldása új okfejésekkel
• ajánlók minden mennyiségben
• vadi új, az oldalon addig még nem látott bejegyzések
• olykor személyes hangvétel, máskor objektivitásra való törekvés

Hi there!

Nagyon remélem, hogy a megpihenés az ösvény mellett nem szegte kedveteket és továbbra is velem tartotok az úton!

Millió puszi,

Bia

Február 22.

Kedves olvasók!

Hihetetlen, hogy mennyire gyorsan repül az idő. Egyik pillanatban az ember még a legelső blogjának bemutatkozó szövegét írja, a másikban pedig már 88 feliratkozóval rendelkező cikkes oldalt vezet. Hogy miért fontos annyira ez a dátum? Mert ma van két éve, hogy elkezdtem blogolni.

Az elmúlt két esztendő volt életem eddigi legmeghatározóbb időszaka. Elvesztettem néhány barátot. Megújítottam régi ismeretségeket. Kigyógyultam valakiből. Megszámlálhatatlan mennyiségű filmet láttam. Temetéseken voltam. Szavalóversenyeket nyertem és vesztettem el. Tizennégy lettem. Megírtam a központi írásbelit. Megismerkedtem Radnóti munkásságával és gyönyörű költeményeivel. Elballagtam. Repültem. Gimnazista lettem. Kiolvastam néhány könyvet. Tizenöt lettem. Rengeteg új barátot szereztem. És a legfontosabb: sokat, nagyon sokat nevettem. Ti pedig végig velem voltatok ezen a 730 napon át.

Továbbra is úgy gondolom, hogy nem köszöntem még meg elégszer. A szavak emberének tartom magam, mégis, képtelen lennék szavakba önteni azt a töménytelen hálát, amit érzek. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a pozitív világszemléletem megmentett attól, hogy rossz heteket, hónapokat kelljen megélnem, de az esetleges búskomorabb napjaimon is mindig biztos lehettem benne, hogy van egy hely, ahol szívesen látnak. Tagja vagyok egy közösségnek, amely elfogadott és befogadott, minden hibámmal együtt. Talán úgy tűnhet, hogy ez csak egy platform, ahol önkéntes írópalánták első próbálkozásaikat megoszthatják az erre kíváncsiakkal, csakhogy a blogspot sokkal több ennél. Annyi csodálatos embert ismerhettem meg, és annyi fantasztikus barátot kaptam ettől a kis online univerzumtól, hogy csak ámulok és bámulok.

Az utazásnak pedig még nincs vége, sőt, még csak most kezdődik igazán. Ahogy növök, nő velem a gondolkodásmódon és változnak a céljaim. Ki tudja mi fog történni még velem, velünk, a történeteimmel és a cikkeimmel. Tele vagyok ötletekkel, a lelkesedésem egyre csak nő, és kíváncsian várom, hogy mit tartogat számomra az élet.

Márciustól újra aktív leszek a TTJ-n, remélem, hogy továbbra is velem tartotok!

Legyen csodás hetetek,

Bia

Alkotói szabadság

Kedves olvasók!

Említettem már Tervek című bejegyzésemben, hogy januártól ideiglenes zárást rendelek el, viszont úgy érzem, hogy ennek okát illene részletesebben kifejtenem.

Amióta megnyílt a másik blogom, azt vettem észre, hogy ezen oldalam rovására megy az ott töltött idő. Azt pedig semmiképp sem szeretném, hogy az itt közzétett bejegyzéseim mennyisége, esetleg minősége csökkenésnek induljon, szeretném ha teljesen elégedettek lennétek azzal, amit ezen az oldalon láttok. Éppen ezért határoztam úgy, hogy amíg a történetes blogomat vezetem, némi kis alkotó szabadságot veszek ki ezen az oldalon, majd pedig márciusban visszatérek. Őszintén remélem, hogy megértitek ezt, és nem nehezteltek rám miatta, higgyétek el, hogy jót fog tenni a cikkeknek egy kis kikapcsolódás.

Február 22-én mindenképpen jelentkezem, ugyanis évfordulót ünneplünk! Addig is megtaláltok Out of Reach névre keresztelt blogomon.

Nem szeretnék búcsúzkodni, hiszen ez még csupán egy szakasz vége, és hamarosan újra találkozunk, mégis szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak azért a rengeteg szeretetért és támogatásért, melyet tőletek kaptam! Ez az oldal nem nőhette volna ki magát egyszerű hídból két oldal között egy valódi, cikkekkel és személyes gondolatokkal megpakolt bloggá, ha Ti nem vagytok! Hálás vagyok mind a 88 feliratkozónak, elképesztő, hogy ennyi embernek elnyerte a tetszését az oldal. Köszönöm! ♥

Goodbye for now!

Kívánok nektek sikerekben gazdag januárt és februárt, kitartást a felvételi, illetve vizsgaidőszakban, bővelkedést a jobbnál jobb osztályzatokban, rengeteg nevetést a szünetekben, csodás családi összejöveteleket, felhőtlen baráti találkákat!

Millió puszi,

Bia

Boldog új évet!

Kedves olvasók!

Milyen volt a szilveszteretek? Méltóan búcsúztattátok az évet? Vannak újévi fogadalmaitok? Ha van egy őrült sztoritok az előző éjszaka eseményeiről, szívesen meghallgatom!

Új év, új lehetőségek, egy egészen új kezdet. Váltsuk valóra az álmainkat!

Mindenkinek kívánok sikerekben gazdag, örömteli, eseménydús, szeretettel átszőtt új esztendőt!

Millió puszi,

Bia