2015. szeptember 11., péntek

Bye for now

Kedves olvasók!
Csaknem hat hónapja szívódtam fel nyomtalanul imádott oldalamról, éppen ezért veszem biztosra, hogy már régen letettetek rólam. Annyiszor szerettem volna már írni nektek, elmondani, hogy mire számíthattok, annak érdekében, hogy ne csak lógjon a levegőben az oldal, de sosem éreztem magam késznek rá. Hogy miért? Az a helyzet, hogy szégyellem magam. Azt hittem, hogy én sosem leszek olyan, aki csak úgy itt hagy csapot, papot, mint megannyi blogger teszi nap, mint nap. Viszont az a helyzet, hogy kiégtem. Kevesebb, mint egy évig vezettem a TTJ-t, és éppen ennyi idő alatt el is fogytak az ötleteim. Talán nem mertem bevallani magamnak, vagy nektek, hogy már képtelen vagyok ezt teljes odaadással csinálni. Nevetségesnek tartottam minden ötletemet, és belefáradtam ebbe az egészbe, az állandó stresszbe, hogy a blogvilág köré igazítsam az életem. Most nem mehetek, írnom kell - hangzott el a számból minden alkalommal.
Tudtam, hogy a blogolás áldozatokkal jár, mi több, élveztem ezeket az áldozatokat, szívesen ültem otthon nonstop, csak azért, hogy a bejegyzés, a fejezet, a cikk, a válasz egy megjegyzésre vagy email-re elkészüljön, és még elégedett is legyek vele. A gimnázium azonban beleszólt a terveimbe, egészen márciusig pedig még bírtam is a tanulás valamint a blogolás közti egyensúlyozást, és ami azt illeti, büszke vagyok magamra, hogy sikerült. De ennek akkor vége is szakadt, most egyelőre nem látok arra esélyt, hogy rendszeresen jelen legyek ezen a platformon, ha pedig mégis, ti lesztek az elsők, akik tudni fognak róla. Az írást természetesen nem hagytam abba.
Őszintén sajnálom, ha csalódást okoztam nektek, viszont csakis akkor éri meg nekem megosztani veletek a munkáimat, ha ezt folyamatosan meg tudom tenni, nem pedig havonta egyszer, esetleg trehány munkákat kiadva a kezemből. Azt azonban szeretném remélni, hogy nem most utoljára hall a blogvilág Bia Joyról.

Bye for now, friends!