2016. augusztus 9., kedd

Blogger Award 2016

Kedves olvasók!
Talán tudjátok, hogy ebben az évben is megrendezésre kerül a Blogger Award, melynek keretein belül különböző kategóriákban sorakoznak fel az írók és a blogjaik, hogy aztán az olvasók dönthessenek. Ezúton pedig szeretnék mindenkit arra bátorítani, hogy keresse fel az oldalt és szavazzon a kedvenceire! Ajánlom a figyelmetekbe Maffia blogmagazinját, hiszen ő az, aki jelölt engem, amiért hatalmas ölelés neki! ♥ [egyébként vetélytársak is vagyunk, de igyekszünk nem egymás nyakának ugrani - viccelek!]
A legjobb cikkíró kategóriában megtaláltok, minden szavazatért őrülten hálás vagyok NektekIde kattintva elérhetitek az ABD oldalát, mely az idei versenyt lebonyolítja, tekintve, hogy tavaly a nyertesek között szerepeltek.
Szeretettel,
Bia

Könyv kontra film

Kedves olvasók!
Sosem gondoltam, hogy ehhez hasonló cikket fogok firkantani, hiszen filmőrültségemnek – és lustaságomnak – hála, általában az adaptációkat részesítettem előnyben, a könyvek után nem érdeklődtem különösebben. Kamaszkorom előtt rengeteget olvastam, faltam a különböző regényeket, ám az utóbbi pár évben inkább az írás által foglalkoztam irodalommal. Azonban Jennifer E. Smith és John Green ismét megszeretették velem a papírra vetett művészetet, így körülbelül egy éve ismét rendszeresen olvasgattam. A könyv kontra film csatát nálam az utóbbi író indította el, mivel miután kisírtam a szemeimet a Csillagainkban a hibán, azonnal el akartam olvasni – angolul. Édesanyám egyik barátnője Angliában él, így általa sikerült megszereznem és ismét újabb adag könnyeket szentelnem a történetnek. Ám adaptáció szempontjából véleményem szerint kifejezetten jól valósították meg – vagy talán csak azért éreztem így, mert a filmet láttam előbb?
Néhány hónapja olvastam el a Papírvárosokat (szintén angolul), mely levett a lábamról, így már alig vártam, hogy az filmváltozatot is megtekinthessem, azonban a trailer kicsit gyanús volt számomra.
SPOILER KEZDETE
[kijelölve megtekinthetitek]
Hiszen az öltönyben vadul tomboló, látszólag a promon részt vevő Quentin nem szerepelt a könyvben, kitartását méginkább erősítette az, hogy nem volt hajlandó elmenni a fontos eseményre. Tehát aggódtam, hogy a film összekuszálja az eseményeket, és legnagyobb sajnálatomra igazam lett. A történet második fele össze lett préselve, releváns dolgok ki lettek hagyva, a vége pedig nem stimmelt. Legnagyobb döbbenetemre pedig nem látogatták meg a Sea World nevezetű helyet sem, pedig kifejezetten fontos része a sztorinak!
SPOILER VÉGE
Tehát a feltételezéseim beigazolódtak, és teljesen összekavarták az eseményeket, ami felettébb csalódottá tett. Végre megértettem mit érezhetnek azok, akik veszik a fáradságot és előbb az írott történetnek esnek neki.

Még egy példával szeretnék élni, ez pedig a Love, Rosie, mely filmadaptációjának a magyar címe az Ahol a szivárvány véget ér, ezt volt szerencsém megnézni a családommal fél éve. Barátnőm néhány hete adta kölcsön a regényt angol nyelven, és bár még mindig nem sikerült átrágnom magam mind az 558 oldalán, az már a legelején kiderült, hogy szinte egy teljesen másik történet van elmesélve papíron. Azonban így, hogy előbb a filmet tekintettem meg, amely teljes élményt nyújtott, utána pedig a könyvet olvastam el, ami kiterjesztette ezt az élményt, nem kellett csalódnom. Így mindkét változatot élvezhettem, nem bosszankodtam a film nézése közben azon, hogy ez mennyivel másképp történt a könyvben, valamint olvasás közben élvezhettem, ahogy a már ismert alapsztori kiszélesedik, kissé megváltozik, néhol eltér attól, amire számítok.

Számomra még egy érv szól emellett a sorrend mellett, ez pedig a szereplők elképzelése. A Papírvárosok Benje a filmben egy tízéves kisfiúnak tűnik, ami számomra rontott az élményen, miután én a leírtak szerint végzős külsővel és vonalakkal képzeltem el. A Love, Rosie-t olvasva azonban egyértelmű számomra, hogy Alex a szépséges Sam Claflin – bár én csak Finnicknek hívom, mivel először az Éhezők viadalában találkoztam vele -, Rosie pedig Lily Collins, így bár olvasás közben nem passzol minden porcikájuk a fejemben, mégis van egy alapom, amire építkezhetek.
Te hogyan vélekedsz a témáról? Milyen sorrendet részesítesz előnyben és miért? Találkoztál már az általam felhozott regényekkel és filmekkel?
Szeretettel,
Bia ♥

2016. augusztus 3., szerda

Summer for Youth

Kedves olvasók!
Július 18. és 29. között egy angol nyelvű, Summer for Youth névre keresztelt táborban vettem részt, hétköznaponként reggel kilenctől délután négyig. Ennek a keretein belül 11 csodálatos, külföldről érkezett, perfekt angolt beszélő egyetemista által koordinált programok által fejleszthettem kommunikációs készségeimet, vezetői képességeimet, angol nyelvtudásomat, és számtalan dolgot tanulhattam tőlük, esetleg a többi diáktól.
Először is vegyük sorra, hogy milyen nemzetiségekkel találkoztam: ausztrál, kínai, egyiptomi, tunéziai, montenegrói, grúziai, litván, szlovák, orosz, ukrajnai, mexikói. Természetesen mindegyik nemzetre rá lehet húzni a sztereotípiákat, azonban a tábor elérte azon célját, hogy ezeket a skatulyákat örökre kitörölje a fejünkből. Mint kiderült, az egyiptomi srác nem a sivatagban él és nem tevén közlekedik, az ausztrál leányzó nem kengurukkal él együtt, az orosz hölgy nem dönt le minden étkezéshez 5 cent vodkát, és annak ellenére, hogy Szibériában él, nem csupán hóval találkozik, a mexikói pedig nem hord folyton sombrerót. Mindannyian kedves, értelmes fiatalok, akik keresik a helyüket a világban és szenvedélyesen szeretik az embereket. Utazni is talán ezért a legérdemesebb, hiszen a különböző kultúrák embereiről kiderülhet, hogy tulajdonképpen nem is olyanok, mint amilyennek a média vagy mások lefestik. Tulajdonképpen nem számít, hogy honnan indulunk, a legfontosabb az, hogy hova tartunk és mit teszünk az odavezető úton.
Azt is megtanultam, hogy igenis érdemes küzdeni az álmainkért. Egyszerűen nem szabad hagyni, hogy a szüleink, vagy a tanáraink, vagy a barátaink, vagy bárki megmondja nekünk, hogy milyennek kell lennünk. Ezt főleg a továbbtanulásra értem. Az élet túl rövid ahhoz, hogy azzal töltsük, amit nem is szeretünk. Persze sosem árt egy kis reális gondolkodás, elvégre senki sem szeretne éhen halni, amíg az álmait kergeti, ezért nem árt egy B terv, egy biztosíték. Én például írni szeretnék, viszont korán akarom elkezdeni a családalapítást, ezért úgy döntöttem, hogy HR menedzsernek fogok tanulni, miközben megpróbálom elérni az álmaimat, ami egy saját könyv. Sosem árt, ha az ember több lábbal áll a földön. Tehát ha énekelni szeretnél, írni, táncolni, esetleg űrhajósnak vagy fizikusnak készülsz, ne add fel! Rengeteg kitartással, némi tervezéssel, talpraesettséggel és szenvedéllyel bármit véghez vihetsz!
Arra is ráébredtem, hogy milyen fontos a nyelvtanulás. Persze ezzel eddig is tisztában voltam, de ezúttal meg is tapasztalhattam, hogy milyen irigy pillantásokkal figyelték a kevésbé ügyes angolosok a profikat. Tudom, hogy itthon viszonylag nehéz nyelveket tanulni, tudom, hogy unalmas a szavak magolása, de higgyétek el, hogy megéri! És ez nekem is szól, hiszen az utóbbi két évben nem igyekeztem eléggé, hogy németül és oroszul megtanuljak, így nem is sikerült, viszont még van két évem, hogy ezen változtassak. Valamint azt tanácsolom, hogy próbáljátok ki magatokat, ha nyaraltok a családdal, próbáljatok meg kerek mondatokban beszélni, mikor fagyit kértek. Jelentkezzetek hasonló programokra, mint amilyenen most én is részt vehettem, esetleg töltsetek el hosszabb időt külföldön, ha van rá lehetőségeket, hiszen a mai világban már szilárd nyelvtudással sokkal könnyebb elhelyezkedni.
Még rengeteg más is a listán szerepel, melyeket szintén megtanultam, például mások elfogadása, vezetőképességeim erőssége valamint, hogy nem szabad félnem a saját ötleteimtől. A felsorolás pedig a végtelenségig folytatódik, éppen ezért ajánlom nektek is a hasonló projekteket.
Hogy tetszett a bejegyzés? Vettél már részt hasonló táborokban? Milyen élményeid vannak vele?
Szeretettel,
Bia ♥